2018. május 12., szombat

Megfogant 62. rész


Nem ezt várta az asszony, nem ezt szeretné most. De a férfi tapasztalt. Egy kis sétát indít az ajkaival a kevésbé érzékeny területekre, hogy a lassú kényeztetés után rohanvást vegye birtokba újra a bimbót, nyálában fürdesse, nyelvével cirógassa. Megismétli a távolodás-közeledés játékát többször, és nem csalódik. A nő egyre inkább önkívületben vergődik, egyre inkább vágyban ég. Nyögdécsel, Istenét, emberét szólingatja. 

2018. május 5., szombat

Megfogant 61. rész


– Pár pillanat, és ami most önkezed érintésétől melegszik, kezem érintésétől forrósodni fog. Csak még egy kicsit hadd nézzelek, csak még egy kicsit hadd ihassam a látványt, amit egy gyönyörű, vetkőző nő tud nyújtani! Engedd, hogy meglesselek!
A nő hősége már így is maga a pokol, a kiejtett szavak rekedt suttogása hatalmasra rakott máglya tüzével hevít. A pillák a jelenet szégyenétől lecsukódnak, a kéz erőtlenné válva engedi el az anyagot, ami lehullik a bokák köré. Nincs immár takarásban semmi, föltűnik a völgy, ahol egy férfi ideig-óráig elveszhet, megtalálhatja önmagát, megköszönheti az Isten adta életet.

2018. április 28., szombat

Megfogant 60. rész


– Édes, kicsi kincsem! Legyünk ma egyenlőek, álljunk az ágyunk két oldalára, szabaduljunk meg minden ruhánktól, kerüljünk egymás elé úgy, ahogyan Istenünk megteremtett, mezítelen. Te, csak egyedül te szabod meg az ütemet. Így akarom. Ezt szeretném.

2018. április 20., péntek

Megfogant 59. rész


17. fejezet

Este van. Lassan véget ér a nap. Az estek közül a szebbik lehet az, amikor van idő egymásra, van idő az érintésre. Igazi ünnep lehet a mai, közeledő éjszaka, mert az utolsó mély érintés már régen esett meg, már mindketten vágyva vágynak a másikra. Időtlen idők óta nem tudtak közel kerülni egymáshoz. Így érzik. Nem kettejükön múlott. De a rossz időknek vége, most a hátuk mögött hagyhatnak mindent, felhőtlenül örülhetnek egymásnak, mert a bosszú immár beérett, a fenyegetettség megszűnt.

2018. április 14., szombat

Megfogant 58. rész



Amikor ajkaik találkoznak, minden természetes, minden magától érthető. Érthető, hogy ketten együtt alkotnak egy párt, természetes, hogy innentől egy úton járnak. A csók meleg, és mindkettejük teste a másik hőjében olvadó.

A Megfogant újabb részlete késik :-(

A csütörtökből időnként péntek lesz, ezen a héten pedig szombat. :-) Az előző napokban minden huszonnégy óra úgy szaladt el, hogy nem volt időm folytatást írni. Bocsánat! :-) Holnap jelentkezem.

2018. április 6., péntek

Megfogant 57. rész


És újabb csoda történik. A férfi annak érzi, hogy Katalinnak, akárcsak a szobaajtóban, úgy most is természetes, magától értetődő, hogy a karjai közé lépjen. Hagyja magát ölelni, hagyja magát dédelgetni. A múltjukban van árnyék, de a jövőjük lehet napsütött.

2018. március 29., csütörtök

Megfogant 56. rész


Szembe fog nézni a férfival. Ha meglátná rajta az idegenkedést, a vádat, akkor is marad önmaga számára egy hely a világban, akkor is körbeveszi ennek a tájnak, a benne élőknek a melegsége.

2018. március 23., péntek

Megfogant 55. rész


A két nő szemei egymásban fürdenek. Mandi biztatóan mosolyog. De Katalin tekintetét egyre inkább a kétségbeesés uralja. Hangja erőtlen suttogás, mikor megszólal.
– Mit fog szólni?
A dadus elkapja, megszorítja az ölbe ejtett apró kis kezeket.
– Elfogadja! Biztosan tudom! Ahogyan elfogadta apád, a vár népe! Mind szeretünk, mind támogatunk!

2018. március 15., csütörtök

Megfogant 54. rész


– Soha életemben nem voltam még ennyire gyönge. Az udvarig sem tudok eltámolyogni.
Mindketten a fogadós szemeit keresik. Annak is teljesen tanácstalan a képe. A pillanatok lomhán vonulnak, de akkor hirtelen földerül a férfi arca. A homlokára csap.

2018. március 8., csütörtök

Megfogant 53. rész


A szolga leteszi a kezében tartott csomagokat, ura felé fordul, szemeibe néz, hangja már komoly, úgy mondja.
– Nem halt meg!
Miklós arca, ha lehet, még jobban elkomorul, a szemek élettelenül merednek a rossz hír hozójára.
– Nem lehet igaz!
A szolga hangja suttogó.
– Talán tényleg magával az ördöggel cimborál.
– Ezt a szót többé hallani sem akarom. Az eszed miatt vagy mellettem, nem egy fogatlan vénasszony fecsegésére vágyom.
A szolga egy pillanatra lehajtja a fejét, azután fölnéz újra.
– Akkor mondd meg, hogyan élhette túl a csapásokat?

2018. március 2., péntek

Megfogant 52. rész


A szolga felszisszen, ura megsérült. A sérülés kicsi, de a fehér gyolcs inget gyorsan pirosra színezi a kiserkenő vér. Ekkor azonban ura megtáltosodik, csapást csapásra halmoz, és a herceget eléri az első komoly vágás. A bal vállat ért seb mély lehet, mert a férfi fölkiált, arcán fájdalom vonaglik át, és innentől karja szinte élettelenül lóg a test mellett. A fekete ing bal oldala az átitatott vértől fénylik a kegyetlen napsütésben.

2018. február 23., péntek

Megfogant 51. rész


Most itt van, annak a karjaiban, aki mindig is tudott szeretni. Élete legjobb szeretője öleli, hódítja. Ismerik egymás testét, a titkokat, mindketten tudják, hol, milyen pontot kell megérinteni. A nő két mély, sóhajszerű levegővétel között arra a régi érzésre gondol, amikor a férfi hosszú kedveskedés után kitöltötte az ölét. Mindjárt benne lesz, újra, megint.

2018. február 15., csütörtök

Megfogant 50. rész


– Bennem vagy – nyögi a nő.
Hangja éppen csak suttogás, nincs már erő a szavakban, mert elszívta azt a vágy, a fulladás, a kergetőzés, a játék a férfival.
– Újra – mondja a férfi.
Ez a szó még zengő, határozott, a lökések előtti. Saját hegyoldalára csak most kezd lépkedni, és viadalról itt már nincs értelme beszélni, a kapukon belül van, mélyen a várban jár. Föltárul minden titok, de hiszen ismeri is az összeset. Nem titok, hanem egy otthon ez, ahol jól érezte magát régen, és ahová újra bejutott.

2018. február 8., csütörtök

Megfogant 49. rész


Az utolsó szavakat az asszony már csak halkan suttogja, hiszen fölösleges is már minden szó. Az érintések ideje jött el. Stephan tenyerébe simítja a kedves arcot, ujjai a barna hajszálak közé indulnak. Szája már a jól ismert ajkakon játszik. A csókok után ütközet indul majd, olyan ütközet, amit, tudják jól, mindketten megnyerhetnek.

2018. február 1., csütörtök

Megfogant 48. rész


Néhány órával később fölvirrad a nap, és a két férfi úgy cselekszik, ahogyan azt előző este borozgatás közben megfogadták. Kinyitják a szemeiket, és teszik a lábaikat egymás után. A cél az, hogy Miklós fölkészülten álljon a Sötét gróffal szemben a mondott időben a küzdőtéren.
Eljön a pillanat. A lelátók telve. Meglepően nagy a csönd, mert  a viadal azonnal kezdődik. 

2018. január 25., csütörtök

Megfogant 47. rész


Köszönök mindent. Ha magam szájával nem köszönhetem meg, köszönöm így, levélben, hogy Katalint számomra fölnevelted. A vele töltött néhány nap volt életem legszebb néhány napja.
Köszönöm, hogy szerettél, az út előtt saját fiadnak fogadtál, és megengedted, hogy apámként tiszteljelek. Vigyázz Katalinra!
Ha a levél előbb ér haza mint én, akkor a sors kereke valószínűleg rosszul fordult. Isten legyen veletek! Egyetlen Katalinom, szeretlek. Ölel urad: Miklós

2018. január 18., csütörtök

Megfogant 46. rész

​– Meg fog gyógyulni! Meglásd, uram! Meg fog gyógyulni.
A férfi bólint.
– De ne kiabáljuk el.
Hallgatnak.
– Elküldettél a dadusért?
– El, uram.
Hallgatnak újra. A férfi saját gondolataiba mélyed. Itt lesz, hát újra a várban az egyetlen asszony, akiben a felesége halála után megbízott. Aki, miközben a leányát babusgatta, az ő szívét is megdobogtatta. Az egyetlen szeretője, aki megcsalta, aki képes volt egy esküdt ellenségével megszökni. Szembe kell néznie azzal, akit még mindig szeret, akit nem tud gyűlölni, bár kellene. Szembenéz. Megkéri. Ezért a leányért, az egyetlenért, mindent megtesz.

2018. január 11., csütörtök

Megfogant 45. rész


– Csupa rosszat álmodtam.
– Nem kell azzal törődni, édes gyermekem. Ne gondolj most semmi rosszra! Kinyitom neked az ablaktáblákat, ragyogó napsütés van odakinn, engedjünk be egy kis friss levegőt.
Nem vár semmit, teszi, amit mondott, hűs szél sodor a szobába zöld, nemrégen esőmosta illatokat. Bárcsak ilyen könnyű lenne a gonosz emlékektől megtisztulni...

2018. január 4., csütörtök

Megfogant 44. rész

Félve áll meg az ajtó előtt, fél attól a látványtól, ami majd bent fogadja. Megkocogtatja az ajtólapot, inkább csak megszokásból, mert a leánya vidáman csengő hangjára, tudja jól, hiába számít.

2018. január 1., hétfő

2018 :-)

Kívánok minden olvasómnak olyan új esztendőt, amilyet szeretne. :-) Szép évet Néktek! Ági