tag:blogger.com,1999:blog-59797216200162499042023-07-24T00:13:38.755+02:00valentinagi1001A blogra saját, romantikus-erotikus regényeimet töltöm föl, jelenleg A megfogant kín címűt. A korábbi bejegyzésekben négy másik regényt találsz: (ki/szét/el)szakítva, Júlia arcai, Árnyékban, Kettő együtt. Csütörtökönként várlak a friss részekkel. Jó olvasást kívánok! (és boldog Csütörtököt) :-) A bejegyzések végén található (folytatjuk) linkkel könnyen navigálhatsz a következő részletre. :-)valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.comBlogger186125tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-25550595611815183482018-05-12T17:19:00.001+02:002023-07-23T09:37:37.301+02:00Megfogant 62. rész<br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Nem
ezt várta az asszony, nem ezt szeretné most. De a férfi
tapasztalt. Egy kis sétát indít az ajkaival a kevésbé érzékeny
területekre, hogy a lassú kényeztetés után rohanvást vegye
birtokba újra a bimbót, nyálában fürdesse, nyelvével cirógassa.
Megismétli a távolodás-közeledés játékát többször, és nem
csalódik. A nő egyre inkább önkívületben vergődik, egyre
inkább vágyban ég. Nyögdécsel, Istenét, emberét szólingatja. </div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Ne
szólítsa hiába! A férfi elindítja az újabb jelenetet, mely már
a lenti színpadon játszódik. A comb izmait kezdi kóstolgatni.
Beveti a száját, a fogait, csókol és harapdál. A csókok erősek,
a harapások gyengédek. Bebarangolja a külső oldalt, és azután,
az idő kellő teltével, bejárja a belső részeket. Fokozni kell
az érzést, asszonya gyönyörét. Szájában a friss íz, fülében
a hangok, tenyerében a melegség erősödik. Ajkai egyre közelebb
érnek a nő lényegéhez, de ekkor megint csak csalódást okoz,
mert ajkai visszatérnek a másik, még eddig nem látogatott külső
comb bőréhez.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
nő följajdul, háta íve, mint fölajzott íj, úgy feszül. De a
taktika mit sem változik. Nem a gyorsaság, a lassúság, a lényeg
kerülgetése fog ma este végsőkig hevíteni. A visszalépés csak
látszólagos, csak átmenet, mert a völgyecske után újabb
hegyoldal indul.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi érzi, tudja, jó úton jár, hallja a mélyülő légzést, a
sóhajokat. Szája megint a belső oldalon halad, asszonya megadja
magát, fehér, meg-megremegő combjai széttárulnak. Hívogató a
hőség, a nedvesség, az öl illata. Rabja már ennek a női ölnek
az első együttlétük óta. Úgy érzi, teste minden kis zugába
beette magát az asszony, kitörölhetetlen nyomokat hagyott. Ezer
közül is megismerné az ízét, a szagát, a tapintását.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Szája,
nyelve megérkezik a bejárat fölé. Nem olyan régen saját
nyálában fürdette asszonya melle bimbóit, most a lenti bimbó a
soros. Olyan gyengéden, olyan lassan mozdul, mintha az idő ebben az
ágyban örökké tartana. Köröz, ahogyan a mellein körzött,
szája barlangjában játszadozott, nyelvével simogat, kedveskedik.
A nedvek és az ízek végletesen összekeverednek.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
És
akkor eljön az ő ideje, az utolsónak szánt jelenet. Szája
elhagyja a nő lenti ajkait. Kőkemény vágya az immár, ami a
kapukhoz ér. Csak egy kicsiny kis játék maradt hátra, amit
mindketten szeretnek. Mielőtt a hüvelybe tolná a kardját, egy
kicsit húz még a vágyon. Mindkettejükén. Kőkemény önmagával
kezdi cirógatni a lenti ajkakat, úgy jár körbe minden kis zugot,
ahogyan korábban a nyelvével járt körbe. Többször ismétli a
mozdulatsort, mert nincs az a tűz, amit ne lehetne még jobban
hevíteni.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
És
eljön az a pillanat, amikor a tudatos érintések, mozdulatok véget
érnek. Elkezdődik a varázslat, az akaratlan, öntudatlan
érintések, mozdulatok ideje. A férfi kitölti a nő ölét.
Kezdetben mintha a ritmus a nagyharang lassúdad kondulását idézné.
Egész bensőjük megremeg, minden egyes lökés hullámot indít, és
minden újabb hullám igyekszik az előző nyomába érni. Minél
több a lökés, annál több a hullám, vágyat korbácsolnak,
végsőkig fokoznak.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
nő többször fölkiált. Istenét, emberét szólingatja megint.
Könnyen jut csúcsokra, könnyen indul újabb magaslatokra. Feszítő,
sürgető vággyal fogadja be emberét, megéli a kielégülést, és
a férfi akaratából újra és újra fölfeszül. Lábait az izmos
test köré fonja, elfogad és befogad. Önkéntelen mozdulataival
mindkettejük érzéseit magasba emeli.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Fordulj meg!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
nő fölnyög, lehunyt pillái fölnyílnak, a huncut szemekbe néz.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Gyerünk! Fejezzük be együtt!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
mozdulatsor elindul, lassan, vontatottan. A férfi szemei az újabb
látványban eltelnek. Látja a hát, a fenék fehérségét, amivel a sötétlő fürtök éles ellentétet alkotnak. Izgalma a tetőponthoz közelít, miközben
önmagát a nő nedvességben fürdő hüvelyébe tolja megint.
Mozogni kezd, visszavesz kissé a korábbi iramból, de az idő
teltével a lépkedés gyorsulni kezd újra, futva rohan saját
tetőpontja felé.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Nincs
már egyetlen életben maradt gondolat sem, a vágy mozdulatsora
önmagát irányítja egyre feljebb, egyre magasabbra. A férfi
ritmusa gyorsuló, az idő teltével erősödő. Kemény és egyre
mélyebbre hatoló. Minden izma megfeszül a közeledő pillanatban,
saját csúcsára iramlik, fölér. A mellkasából föltörő hangok
ösztönösek, mélyek, a nő hangjaihoz csatlakoznak. A kielégült
emberpár hangjai ezek.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
nő óvatos mozdulatokkal, a férfi még magában tartva, erőtlenül
hasal végig az ágyon, érzi magán a súlyt. Mély lélegzete, hüvelye örömünnepe csak lassan csendesül. Amikor a férfi legördül
róla, megszokott az összefészkelődés, a hosszú hajtincsek
elterülnek a vállon, a mellkason.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Mindketten
elszundítanak, de a férfi karja kis idő után elzsibbad, és akkor
asszonya is kibillen az álom karjaiból. Gyorsan összerendeződnek,
mert nem akarnak egymástól elszakadni, lelkükben még dédelgetik
az est képeit. A nő apró kis puszikkal igyekszik meghálálni az
élményt, a férfi keze önkéntelen mozdulatokkal cirógat.
Ilyenkor eshetnek meg beszélgetések, ilyenkor lehet kérdéseket
föltenni.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Mandi
fölteszi a kérdést, ami hetek óta izgatja, és amire Stephan az
esti vacsorán megkapta a választ. Fontos hír érkezett, a vár
urát étkezés közben zavarták vele. És a nő látta a pecsétet
is, Miklósét a levélen. Talán megtud végre valamit a
fiatalokról, hiszen a veszély tényleg elmúlt. Hazajöhet a leány,
akit saját lányaként szeret.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Hogy vannak? Hogy van a leányod? És írtak-e a gyerekről? Minden
rendben?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Stephan
hangja nyugodt, és miközben válaszol, tenyere Mandi vállán
mozog, le és föl.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Persze! Ne aggódj annyit! A leányom megszült. Egy kisleánykával több van a világon. Miklós azt írja, Katalin kiköpött mása a
gyermek. Ezért imádkoztam! Nem hiába. Könnyebb lesz így, sokkal
könnyebb.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Mit írt még Miklós, Katalin lelke gyógyulgat?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Bizakodó a levél, nagyon bizakodó. Minden rendben lesz most már.
Érzem. Tudom.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
VÉGE :-)</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Így zártam ezt a regényt. Kérdőjelekkel, hiszen a cselekménysor, szerintem, ennél optimistább zárást nem enged meg. Remélem, megszerettétek a szereplőket. :-)</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Úgy tervezem, nem sokára jövök egy következő történettel, de mielőtt elkezdem a szöveg írását, kell egy kicsit pihennem. A munkahelyem jellegzetessége, hogy a tanév végére romokban heverünk, mi is, a diákok is. Nem feltétlenül kellene így lennie, de a helyzet, tőlem függetlenül, évek óta inkább romlik, mint javul.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Egy hónap múlva találkozunk! A szokott felületeken jelzem majd az indulást. Várlak vissza Benneteket! :-)</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }a:link { }</style>valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-76426174531601335082018-05-05T17:40:00.000+02:002018-05-12T17:20:28.210+02:00Megfogant 61. rész<br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Pár pillanat, és ami most önkezed érintésétől melegszik, kezem
érintésétől forrósodni fog. Csak még egy kicsit hadd nézzelek,
csak még egy kicsit hadd ihassam a látványt, amit egy gyönyörű,
vetkőző nő tud nyújtani! Engedd, hogy meglesselek!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
nő hősége már így is maga a pokol, a kiejtett szavak rekedt
suttogása hatalmasra rakott máglya tüzével hevít. A pillák a
jelenet szégyenétől lecsukódnak, a kéz erőtlenné válva engedi
el az anyagot, ami lehullik a bokák köré. Nincs immár takarásban
semmi, föltűnik a völgy, ahol egy férfi ideig-óráig elveszhet,
megtalálhatja önmagát, megköszönheti az Isten adta életet.</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Édesem!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Most
egy sóhaj uralja a szobát. Néhány pillanatig minden mozdulatlan,
a nő és a férfi mint két szobor, úgy hatnak. De azután életre
kelnek az izmok, a lovag gyorsan megszabadul a testét borító
ingtől, pár lépéssel az ágy túlsó felén terem, karjai közé
kapja a mezítelen nőt. Bőr hevít bőrt. Úgy szorítják egymást,
hogy minél több ponton összeérjenek. A férfi széles mellkasára
simulnak a mellek, a két meleg has érintkezése pedig mint két
nyári viharfelhő találkozása. Vágy tornyosul, ahogyan
viharfelhők tornyosulnak.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Apró
villámok indulnak a bőrön, jutnak a felszínről mindkettejük
belsejébe. Olyan meleg van, mint a legmelegebb nyári éjszakán. A
férfi tenyerei a háton becézőek, hódítóak. Minden kis apró
részletet bejárók, simogatók, kedveskedők. Már a kerek dombokon
haladók, oda kapaszkodók, ott maradók.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi mindig is azon a véleményen volt, a kert művelése nélkül
nincs igazi vetés. Imádja átélni, ahogyan a nő teste átadja
magát az örömnek, imádja a hódítás minden lépését, maga
ebből töltekezik. Minél nagyobb a karjaiban tartott asszony vágya,
annál nagyobb saját öröme.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Szeretlek.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Tudom.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Újra
megcsókolják egymást. Az első csók rövid volt, ez most alapos.
Mélyen megélt, bensőséges, bársonyos, mert meleg nyelvek
lassúdad tánca indul. Körzés a másikban, a másik szájzugaiban.
Kezdődik a behatolás, hiszen ami zajlik, előkészítése a későbbi
együttlétnek. Magába engedi nő a férfit, a leheletét, az ízét,
a nedveit, az izmait. A lenti, későbbi beengedés mindkettejük
gondolatába befészkelődik, miközben ajkak simulnak ajkakhoz,
puhán mozdulnak egymáson, apró érintések és a másik mélyére
hatolás váltogatja egymást.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nincs ennél jobb – gondolja a férfi. – Ezért érdemes élni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Tenyerében
ott van egy odaadó nő, a háta, a dereka, a melle, a karja, a válla
íve. Mindet jó érinteni, az érintés mélységét, erősségét
jó fokozni. Átéli a nő örömét, saját öröme is egyre
sokasodik. Már az ágy felé terelget, van az a pont, ahonnan
feküdni kell, mert elgyöngülőben az asszonyi térd. A hullámokban
partokat ostromló vágynak megadják magukat mindketten.<br />
Az ágyban vannak, a férfi elnyúlik a nő jobb oldala mentén.
Kezére esik így minden. A telt halmokra indul, a melleket cirógatja
körbe újra. Tenyere megtelik az asszony lágy szöveteivel. A test úgy
illeszkedik, úgy fordul hozzá, hogy érezni, már nincsen közöttük
semmi szégyen.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfiszem issza a látványt. Elmerül, mint egy gyönyörű táj
nézésében, mint a szülőföld látványában. Szeretetet érez,
végtelen elégedettséget, otthon van. A dombok, a völgyek
ismerősek, neki teremtettek. Odahajol az egyik mell csúcsához,
szájába szívja, azután nem mozdul. Néha a gyorsaság, néha a
lassúság, most a mozdulatlanság visz előre az úton, a vágyak
útján.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A sóhajok, a nyögések, a szerelem hangjai sokasodnak, a hát íve
megemelkedik, a nő még közelebb tolja magát a férfi szájához,
kezéhez. A most erősen gyengéd férfimarok ölelésben tartja,
szorítja a halom alját, míg az ajkak már a mellbimbóról a körülölelő
fehérség felé tartanak.<br />
Megmutatni a mozdulatsor végét,
visszatáncolni egy kevésbé érzékeny területre, azután újra
birtokba venni a leginkább vágyban vergődő csúcsokat, a barnálló
mellbimbókat, ez a következő színes jelenet. Ezt tervezte, ezt
indítja, mert úgy gondolja, jól jön néha az ágyban egy kis csalódás. </div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Nem ezt várta az
asszony, nem ezt szeretné most. De a férfi tapasztalt. Egy kis
sétát indít az ajkaival a kevésbé érzékeny területekre, hogy
a lassú kényeztetés után rohanvást vegye birtokba újra a bimbót, nyálában fürdesse, nyelvével cirógassa. Megismétli a
távolodás-közeledés játékát többször, és nem csalódik. A
nő egyre inkább önkívületben vergődik, egyre inkább vágyban
ég. Nyögdécsel, Istenét, emberét szólingatja. </div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Ne szólítsa
hiába! A férfi elindítja az újabb jelenetet, mely már a lenti
színpadon játszódik. </div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/05/megfogant-62-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk)</a></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Azt tudom ismételni, amit az előző bejegyzés végén, késésben, de vagyok. :-)</div>
<style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }a:link { }</style>valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-23512732287256556682018-04-28T13:07:00.001+02:002018-05-06T12:28:57.051+02:00Megfogant 60. rész<br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Édes, kicsi kincsem! Legyünk ma egyenlőek, álljunk az ágyunk két
oldalára, szabaduljunk meg minden ruhánktól, kerüljünk egymás
elé úgy, ahogyan Istenünk megteremtett, mezítelen. Te, csak
egyedül te szabod meg az ütemet. Így akarom. Ezt szeretném.</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Nem
várt gyorsasággal engedi el a nőt, pár lépéssel a hatalmas,
faragott ágy egyik oldalán terem. Nem mozdul. Figyel. A nő pár
pillanatig szintén mozdulatlan. Szemeit le nem veszi emberéről,
tekintete csupa kérdés. A lovag határozottan bólint.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Meg tudod csinálni. Az enyém leszel szabad akaratodból. Nem
szeretnélek lerohanni – elmosolyodik. – Még nem.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
nő is elmosolyodik. Bólint. A szavak halkak, csöndesek.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Értem.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Elindul
a szobát uraló ágy másik oldala felé. Léptei lassúak, puhák,
nőiesek. A szoknya minden lépésre meglebben, az anyag susogó
hangját fölerősíti a szoba csöndje. A két ember szeme egymáson,
egyre jobban süllyed a körülölelő világ.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Már szemben állnak, barátként, kedvesként, szeretőkként.
Az asszony a fölső ruháját oldalt összefűző zsinórokhoz nyúl,
megoldja a bogokat. Ám ügyes, megszokott mozdulatai nincsenek most
sehol, keze meg-megremeg. Egy-két pillanatig úgy tűnik, nem oldás, inkább újabb kötés lesz a zsinórokon, de azután csak
győzedelmeskedik a megszokás, a ruhaoldal kiszabadul. A nő nagyot
sóhajt, újra emberére emeli a tekintetét. A férfi mosolya szívet
melengető.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Kicsi kincsem, nem tudod, milyen boldoggá teszel. Napok óta
színezgetem magamban ezt a képet. Annak az asszonynak a képét,
aki önként, örömmel hívogat a táncba, szerelmes tekintettel
csábítgat.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
nő reszkető bensője egyre inkább megnyugszik. Nem történik
semmi rossz. A férfi olyat tett, mint még soha. Kezébe adta az
irányítást, az est egy részének ütemét így most ő szabja.
Egyre biztosabban érzi, egymásnak vannak ők rendelve, ez az ember
itt a másik fele, a tükörképe. Ketten egy egész. Nincs mitől
félni. Látták már egymást mezítelenül, nincs mit szégyellni.
Persze, nem mindennapi több lépés távolságból vetkőzni, égő
férfitekintettel szembesülni.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Felkavaró,
izgató várakozás üli meg a szobát. A nő kezei maguktól
emelkednek. Ujjai belekapaszkodnak az anyagba, és pár pillanattal
később már csak az alsó ruhája takarja a testét. Már amennyire
takarhatja. A nő akaratlan tekintete végigfut önmagán, látja a
hófehér anyag mögül fölsejlő bimbókat, fölemeli a fejét, és
embere éhes szemeit látva hőség önti el. Ekkor hirtelen a férfi
is megmozdul, néhány pillanat, és rajta sincs más, csak a hófehér
ing, anyaga hasonló a nő testét borító anyaghoz, átsejlik az
alak, átsejlenek az izmok.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
nő nyel néhányat. Emlékei egyre erősebbek. Legyűrik. Óvó,
ölelő, lágyan szeretgető karok közé gondolja önmagát. Érzi a
férfi ügyes ujjait, a meleg tenyeret, a szájból kiáramló hőt,
a csókokat a száján, a mellein. Lassan nem a szégyen, a vágy
lesz erősebb. Nem több lépésre akar lenni ettől az embertől, de
szeretné, ha a karjai között lehetne minél hamarabb. Meghúzza a
zsinórt, ami a hófehér alsóruhát a nyaka, a válla körül
tarja, a masni kioldódik, az ujjak az anyagot lazítják.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Ami történik, természetes. A nő a férfi éhes
tekintetének tüzében lesimogatja vállairól az anyagot.
Minden-minden végtelenül lassú. A kicsiny kéz mozdulatai, a női
testen lejjebb és lejjebb csúszó anyag lejtése, az előbukkanó
bőrön a visszatükröződő gyertyalángok váltakozó foltjainak
játéka. Az anyag eléri a mellek vonalát, telt halmok bukkannak
elő.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
nő félig leeresztett pillái mögé rejti zavarát, de még
szégyene függönyén keresztül is hallja a férfi egyre erősödő
légzését. Öröm önti el. Mindezt ő okozza. Neki örül ez az
ember megint.<br />
A férfi tudja értékelni az ing mögött megbújó csodát, a
nő testének szépségeit. A nyak ívét, a vállak kerekdedségét,
a mellek lágy domborulatát, a fehérségből élesen kiugró barna
bimbó incselkedését.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Rögtön megáll a szívem ennyi szépség láttán.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A hang reszelős, a vágy fojtogató szorításában vergődő.
A férfi alig tudja magát türtőztetni, hogy a pár lépés távolságot
azonnal meg ne tegye, kedvesét, asszonyát a karjai közé ne kapja.
Nem is gondolta, hogy ennyire izgató lesz a látvány, és aminek
éppen részese, szebb az álmoknál. A korábban ruhák közé
csomagolt női test minden kis ujjbegynyi szépsége a szeme elé
tárul lassan, csak legyen türelme kivárni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
És
tényleg, a hófehér ing eddig mell alatt időzött vonala
elhagyja a dombokat, a völgyek felé tart. Miközben a nő egyre
lejjebb ereszti az alakját még mindig félig takaró leplet, érzi
saját bőrének lágyságát, melegét. Szemei összekapaszkodnak a
férfi szemeivel.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Ideje lenne, édes uram, átlépned a kettőnket elválasztó határt.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi bólint, ajkai körül a mosoly letörölhetetlen.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Pár pillanat, és ami most önkezed érintésétől melegszik, kezem
érintésétől forrósodik majd. Csak még egy kicsit hadd nézzelek,
csak még egy kicsit ihassam a látványt, amit egy gyönyörű,
vetkőző nő tud csak nyújtani! Engedd, hogy meglesselek!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
nő hősége már így is maga a pokol, a kiejtett szavak rekedt
suttogása hatalmasra rakott máglya tüzével hevítenek. A pillák
a jelenet szégyenétől lecsukódnak, a kéz erőtlenné válva
engedi el az anyagot, ami lehullik a bokák köré. Nincs immár
takarásban semmi, föltűnik a völgy, ahol egy férfi ideig-óráig
elveszhet, megtalálhatja önmagát, megköszönheti az Isten adta
életet.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/05/megfogant-61-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk)</a></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Elnézést az újabb késlekedésért. :-( A tanév ilyenkorra már minden tanár erejét, kreativitását kiszívja. Némi plusz alvással sikerült összekaparnom magam, így ha kicsit nehezen is, de elkészült az újabb részlet. :-) Szép négy napot mindenkinek! :-)</div>
<style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }a:link { }</style>valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-13778985909707410082018-04-20T21:39:00.000+02:002018-05-06T10:03:24.573+02:00Megfogant 59. rész<br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<b>17. fejezet</b></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Este
van. Lassan véget ér a nap. Az estek közül a szebbik lehet az, amikor
van idő egymásra, van idő az érintésre. Igazi ünnep lehet a
mai, közeledő éjszaka, mert az utolsó mély érintés már
régen esett meg, már mindketten vágyva vágynak a másikra.
Időtlen idők óta nem tudtak közel kerülni egymáshoz. Így érzik. Nem
kettejükön múlott. De a rossz időknek vége, most a hátuk mögött
hagyhatnak mindent, felhőtlenül örülhetnek egymásnak, mert a
bosszú immár beérett, a fenyegetettség megszűnt.</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Amikor
a világban valami igazán jó történik, azt lehet ünnepelni
tömegben, hangosan, zeneszóval, ételekkel-italokkal megrakott
asztal mellett. A hangos est azonban előbb-utóbb csöndesedik. A
párok a hálószobáikba vonulnak, és bezárulhat a nap az élet
ünnepével, egy szeretkezéssel.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi az utóbbi napok minden estéjét, minden estéjének minden
álmát a nő ölében töltötte. Jó ideje várja, hogy az álmok
után eljöjjön a valóság. A valóságos együttlétre vágyik,
ami szebb minden álomnál. A bőr bőrön való érintkezése, a
melegség, a hőség, a másik hajának, nyakának, ölének illata,
mindig több minden álomnál. A férfi tapasztalatból tudja, a
gondolatnál teljesebb, összetettebb a valóság. Volt már számos
alkalma érinteni a nőt, csókolni, volt már alkalom az ölébe
kerülni, erre készül most is. Határozottan, férfiasan.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Mindig
azon a véleményen volt, egy nőt az éjszakában vezetni kell. A
férfi legyen a test ünnepének tudója, meghatározója. Irányítson
és tereljen. Már a vacsora alatt odasúgta a szavakat.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Ma meg fog megtörténni. Ma újra az enyém leszel.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Azonnal
észre vette a nő pillanatnyi zavarát, látta a hirtelen lesütött
pillák fehérségét, és az arcbőrön megjelenő pírt. Asszonya,
kedvese zavarba jött. Jó látni. A lovag vadásznak képzeli magát,
míg a nőt értékes, királyi vadnak. Egy igazi vadászat
izgalmához hasonlítható, ahogyan egy éjszakán közelebb és
közelebb kerülhet az egyetlen nő titkaihoz, az egyetlen nő testéhez, lelkéhez.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Amikor
felállt a nagy asztal mellől, határozottan fogta kézen
asszonyát. Miközben kifelé haladtak, sok pillantást elkapott,
többen rákacsintottak, többen mosolyogtak.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Hajrá, urunk!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Mind
tudják, mi fog történni hamarosan a szobája félhomályában. De
nem sejtik, milyen különleges lesz. A férfi fejében egyre inkább
összeáll az eljövő est minden apró jelenete. Az első jeleneten
már túl is vannak. Még az asztalnál eltervezte, nagyon gyorsan
jutnak el a szobáig, így hát sietve szeli keresztül a termet,
halad végig a folyosókon, a lépcsőkön. Egyetlen szót sem szól,
hiszen korábban beszélt már eleget. Most nem a szavak ideje van, a
tettek ideje jött el.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi határozott, hosszú lépteinek nyomában járó nő levegő
után kapkodva éri el a szobát, de ekkor minden lelassul. Mihelyt
az ajtón belépnek, a férfi megáll, azonnal a nő felé fordul.
Szemei végigsiklanak a kipirult arcon, a nyakon, az
emelkedő-süllyedő mellkason. A nyak bőrén észre vesz egy
lüktető eret, elmosolyodik, ujjait végighúzza egy kéklő éren,
föntről lefelé haladva az ujj eléri a mellek halmát, és ott
megáll. A lassú, vontatott mozdulat éles ellentétet alkot a
korábbi sietséggel. Korábban a gyorsaság, most a lassúság
hevíti a testet. A férfi az ujjai alatt érzi a nő szívének
minden dobbanását.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Szemeik
egy ideje összefűzve, a férfi a nő rezdüléseit figyeli, a
nő pedig a férfi határozottságába kapaszkodik. Az asszony
megszólal, hangja csupa gyöngédség.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Életemben nem féltem még így. Sosem aggódtam ilyen sokáig
semmiért. Teltek a napok, és egyre többször gondoltam arra, egy
életre magam maradok.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi a piros, meleg ajkakra teszi a mutatóujját.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Cssss, édes angyalom! Elmúlt, látod, elmúlt. Együtt vagyunk
újra.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
nő lassan bólint. A férfi a hajat takaró fejkendőhöz nyúl,
kiszedegeti a csatokat, megoldja a nyak hátulján összefűzött
zsinórokat. Kibontja a vaskos fonatot, saját ujjaival fésül. Az
erős ujjak el-eltűnnek a hajzuhatag rejtekében. A fejbőrön a
hajszálak húzódoznak, nyújtózkodnak, zsibongás indul. A nő
lesütött pillákkal élvezi-tűri az édes gyötrelmet. A férfi
megszólal, hője a nő arcába áramlik.</div>
<style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }a:link { }</style></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nem tudok tovább várni, az öledbe vágyom.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nincs miért várni. Tiéd vagyok újra, mióta megfordult a kocka.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Összenéznek.
A nő behunyja a szemeit, tesz egy apró lépést az embere felé. A
férfi lépése együtt mozog kedvese mozdulataival. Átölelik
egymást. Felejthetetlen lesz a belélegzett illat, felejthetetlen
lesz a csók íze, felejthetetlen lesz a bőr érintése.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Amikor
a csók abbamarad, a férfi elindítja a következő jelenetet,
szavai halkak, simogatóak, nője ajkai közé leheli őket.
Minden egyes kiejtett hang bensőt rezegtet.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Édes, kicsi kincsem! Legyünk ma egyenlőek, álljunk az ágyunk két
oldalára, szabaduljunk meg minden ruhánktól, kerüljünk egymás
elé úgy, ahogyan Istenünk megteremtett, mezítelen. Te, csak
egyedül te szabod meg az ütemet. Így akarom. Ezt szeretném.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/04/megfogant-60-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk) </a></div>
<style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }a:link { }</style>valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-86562499388434180372018-04-14T15:48:00.002+02:002018-05-06T09:56:17.696+02:00Megfogant 58. rész <br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Amikor
ajkaik találkoznak, minden természetes, minden magától érthető.
Érthető, hogy ketten együtt alkotnak egy párt, természetes, hogy
innentől egy úton járnak. A csók meleg, és mindkettejük teste a
másik hőjében olvadó.</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi okos, és tudja, nem ronthat ajtóstul a házba. A csókot
olyan puhán viszonozza, mintha egy ma született csecsemőt illetne.
Mert az asszonya most pont annyira sérülékeny, mint egy kisbaba.
Így Miklós óvatosan kedveskedik, szeretget, hódítgat.
Elindította magukat az úton, de most, ebben a pillanatban nem
Katalin előtt, inkább Katalin mögött jár. Kivárja, míg a nő
ajkai maguktól nyílnak meg, kivárja, míg egy bátortalan kis
nyelvecske végigcirógatja az ajkait. Nem sieti el, hogy kaput
nyisson, erős fogainak köze lassú várakozással engedi be a
nedves nyelvet. Csak ekkor veszi vissza az irányítást, körözni
kezd, simítgat, táncba visz, ízük összekeveredik.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Az
illat egészen a régi, az íz is a megszokott. Miklós belélegzi a
másikból kiáramló hőt, belenyal Katalin csókjába. Az idő
észrevétlen nyúlni kezd, lehetetlen megmondani, melyikük világa
szűkül be hamarabb. Elvesznek a másikban,
elvesznek egymásban. Puhaság, melegség, hőség, forróság, élet.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi azonban elsősorban fegyverforgató, annak nevelték,
észreveszi, amikor már nincsenek kettesben, hirtelen úgy érzi,
valaki figyeli őket. Lehunyt pillái fölpattannak, a hallott zaj
forrását keresi, de már látja is. Gyorsan nyugszik meg, a
vízparton, az ösvényen, kőhajintásnyira kettejüktől Katalin
apja közeledik, léptei gyorsak, sietősek.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
óvatosan megszakítja a csókot, Katalin füléhez hajol,
belesuttog:</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Atyád érkezik.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin
megrebben, de nem lép el, nem fordul közeledő apja felé, orcáit
a férfi vállgödrébe temeti. Miklósnak ez nagyon jól esik,
akaratlanul hunyja be pilláit, hogy így csípjen el még néhány
tökéletes pillanatot.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Stephan
alig mer hinni a szemeinek, amikor meglátja a fiatal párt egymásba
merülve, összekapaszkodva. Lelassítja lépteit, a képben
gyönyörködik, ahogyan csak egy olyan apa tud gyönyörködni
csemetéje boldogságában, aki egyszer már minden fontosat
elveszített. Azonban a hír, amit hoz, annyira örömteli, annyira
halaszthatatlanul fontos, hogy nem vonul vissza, nem fordul meg,
megáll, pár lépés távolságból köhent néhányat.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
újra kinyitja szemeit, mosolya sugárzó.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Apánk!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Belesimít
Katalinja, kedvese arcába, ad egy-egy puszit a behunyt szemekre.
Katalin arcán a pír még ott ég, lassan fordul apja felé, de
továbbra sem lép el a férfi mellől, és ezt Miklós is, Stephan
is nagyon biztató jelnek veszi. Vonásaikon a melegség
letörölhetetlen. Amikor Stephan megszólal, Miklós egyből
megérti, mire a kezdeti sietség.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nagyon jó hírt hozok! Talán el sem hiszitek! – megáll egy
pillanatra, látszik, szeretne kiélvezni minden szót. – A hercegnek vége! Többen rátámadnak, köztük
hatalmasok, a király húgának férje is! A Sötét hercegnek immár
tényleg vége! Kiadtam az utasítást, holnap indulunk, ott a
helyünk! A herceg ellen szövetkezem akár magával az ördöggel
is!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
azonnal szól, hangja erős, szavai határozottak.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Veled tartok!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Na, azt már nem, édes fiam! Te megtetted a magadét! Most az öregen
a sor! Megyek, és elégtételt veszek a grófon, ha addig élek is!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin
összenéz Miklóssal, azután a két férfi számára váratlanul
lép előre, apja nyakába borul.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Aggódom!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Stephan
nagy, erőteljes mozdulatokkal simít végig leánya háta ívén.
Mosolyog, szeme büszkeségtől, határozottságtól, örömtől
csillog. Miklós úgy látja, Stephan tíz évet fiatalodott a hírek
hallatán, és attól a lehetőségtől, hogy végre maga is tehet
valamit. Felszabadult lelkesedéssel öleli leányát,
Katalint.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Felesleges az aggodalom! Érzem, pártunkon az Isten! – határozott
mozdulattal fordítja Katalint Miklós felé. – De a férjed az
igazi hős, mert ki mert állni a gróffal szemben úgy, ahogyan vagy
húsz éve senki. Csupaszon, páncél védelme nélkül, egy szál
karddal.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
egy kézmozdulattal hárít, amit azután szavai is erősítenek.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Majdnem ott maradtam!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Ne mondd ezt! Itt állsz előttem mindkét lábadon, míg a gróf egy
életre nyomorék immár. Te győztél! És ez a győzelem olyan
volt, mint magas hegyek között meginduló hótömeg, lavinát
indított. Ez a lavina pedig be fogja temetni a grófot!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/04/megfogant-59-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk) </a></div>
<style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }a:link { }</style>valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-60491774049524740052018-04-14T00:13:00.002+02:002018-04-14T00:13:47.248+02:00A Megfogant újabb részlete késik :-(A csütörtökből időnként péntek lesz, ezen a héten pedig szombat. :-) Az előző napokban minden huszonnégy óra úgy szaladt el, hogy nem volt időm folytatást írni. Bocsánat! :-) Holnap jelentkezem. valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-32717454118215201382018-04-06T21:45:00.000+02:002018-04-14T15:49:12.344+02:00Megfogant 57. rész <br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
És
újabb csoda történik. A férfi annak érzi, hogy Katalinnak,
akárcsak a szobaajtóban, úgy most is természetes, magától
értetődő, hogy a karjai közé lépjen. Hagyja magát ölelni,
hagyja magát dédelgetni. A múltjukban van árnyék, de a jövőjük
lehet napsütött.<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Tartogatja,
ringatgatja. A pillanatok sorjáznak, és Katalin újra, már kissé
rövidebb idő alatt szedi össze magát. A férfi nyakába suttog.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Mi történt? Megsebesültél?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
sem vonja el fölsőtestét, kedvese hajszálai közé mondja:</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Majd később… később mesélek… látod, semmi, de semmi baj
nincsen. Itt vagyok, itt vagy.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Hallgatnak
megint. Amikor Katalin megszólal, hangja még gyengébb.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Meghalt végül? Belehalt a sebeibe?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
eltolja magától a testet, de a szemeket nem ereszti, és széles
tenyere továbbra is óvón öleli a fölsőkart.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Még annál is jobb történt. Életben maradt, és Urunk, Istenünk
keményen megbüntette, egyik lábát elvesztette, levágták. A herceg immár nyomorék.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
szavak a leányra nem úgy hatnak, ahogyan Miklós remélte, Katalin
nyugtalanul mozdul, próbál a férfi karjaiból kibontakozni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nyugalom, aranyom, apád már megtette az óvintézkedéseket. De nem
is maradunk itt sokáig. Elég erős vagy egy úthoz, apád külhonba
menekít. Mi pedig itt készülünk föl a támadásra. Az is lehet,
hogy fölöslegesen aggódunk. Nincsen semmi baj.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Az
utolsó szavakat mondja, de maga nem hiszi. A herceg vissza fog
vágni, csak az a kérdés, mikor? Talán van még egy kis idejük.
Megint mellkasára vonja asszonyát, feleségét.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Újra el kell válnunk?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin
hangját a szomorúság uralja.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Csak kis időre, egy-két hét, és utánad megyek, hazahozlak. Ebben
bízz!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Ölelj szorosan, uram, kérlek.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Úgy
tesz. Még inkább magához vonja, Katalin érezze, hogy él, hogy
szeretik. Apró kis csókokat lehel a hajszálak és a homlok
találkozásának vonalára. Széles, erős tenyere a gerinc vonalán
halad lefelé, hogy azután elérve a derékvonalat, visszainduljon,
végigsétáljon a bordák ívein, elérje a nőiesen puha vállakat.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Csontsoványnak
mondták, de ez csak az aggódó szülő túlzása volt, Miklós így
látja. Sokkal jobb most a kedvesére nézni, mint mikor a leányrablásból hazaértek.
Micsoda öröm, hogy Katalin hagyja magát ölelni, hagyja magát
cirógatni, hogy nem fél az érintésétől, pedig férfi érintése
ez is, akárcsak azoknak az érintése, akik hetekig gyötörték. A
gyötrelem, Istennek hála, nem tudott kiirtani minden kis csírát,
mindenek ellenére kettejük élete növekszik, kapaszkodik.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklóst
önmaga számára váratlanul melegség önti el, azt érzi újra,
amit e mellett a hölgy mellett fél évvel korábban is érzett.
Magának akarja teljes szívéből, óvni, védeni kész, akár a
saját élete árán is. Hihetetlen, de vágyat érez. Hiába történt
meg a sok rossz, hiába mentek keresztül annyi bajon, ami egy tucat
embernek is sok lett volna, itt, az asszonyával a karjai között
újra vágyat érez. Szeretkezni szeretne, ölelni akar, közel
szeretne kerülni a nő öléhez újra.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Várnia
kell. Sokat. Több hónapot. A szülésig, és azután egy ideig már
nem történhet semmi. Semmi? Nem kerülhet a mélyére, nem teheti
magáévá, de szeretheti, körbeudvarolhatja nap mint nap!
Megmutathatja az érintés csodáját, akár ezeregy alkalmat
találhat arra, hogy bebizonyítsa egy fájdalommal telített nőnek,
hogy meg lehet bízni egy férfi kedvességében, az ölelés okozhat
örömet. Talán nem is megmutatni, csak megerősíteni kell,
hiszen volt már alkalma ölelni, van mihez visszanyúlni, van mit
felidézni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Széles
tenyere, hosszú ujjai újra és újra végigsétálnak a háton, a
gerinc vonalán, már nem a nyugtatás szándéka vezérli.
Simításainak ereje, ritmusa, egyre sokasodása Katalin kedvét
keresik. Meleg lehelete, ajka puhasága, hője utat találnak a nő
füle mögötti, élettel teli mezőre. És mint mikor a tavasz első
erős napsugarai elérik a földeket, és ott azonnal élet, sarjadás
indul, úgy indul meg Katalin testében a változás. Melegség indul,
borzongó vágyakozás, a test öröme, hogy simogatják, hogy
szeretik.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Csókok
sorjáznak végig a nyakon, a váll ívén, a puha arcbőrön. Minden
kis ujjbegynyi területbe életet lehelnek ezek a csókok, a férfi
elkezdi elvetni a magokat, és újra egyre inkább bízik abban, lesz
még aratás is. Legszívesebben hangosan fölkiáltana, mikor
Katalin első, kicsi, bátortalan, erőtlen puszija megérkezik. A nő
vállát csókolja éppen, vagy a századik érintésbe kezd az
ajkaival, mikor az első fecske megérkezik. Katalin egy nagyon mély
levegőt vesz, eltelik a férfi illatával, és akarva-akaratlanul
egy puszit lehel a hajszálak tövéhez. És a következő fecskére
sem kell sokat várni, mert a fiatal asszony egyre jobban
nekibátorodik, miközben csókolják a bőrét, maga is egyre inkább
adni szeretne. Megköszönni a férfi létét, a kedveskedést.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Amikor
ajkaik találkoznak, minden természetes, minden magától érthető.
Érthető, hogy ketten együtt alkotnak egy párt, természetes, hogy
innentől egy úton járnak. A csók meleg, és mindkettejük teste a
másik hőjében olvadó.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/04/megfogant-58-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk) </a></div>
<style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }a:link { }</style>valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-47914325581289849342018-03-29T23:57:00.001+02:002018-05-06T15:46:28.946+02:00Megfogant 56. rész <br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Szembe
fog nézni a férfival. Ha meglátná rajta az idegenkedést, a
vádat, akkor is marad önmaga számára egy hely a világban, akkor
is körbeveszi ennek a tájnak, a benne élőknek a melegsége.</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Fölkészült,
amennyire fölkészülhetett. Mégis összerezzen, amikor halk
kopogtatás jön az ajtó felől, de azután egy pillanatig sem
tétovázik, odasiet az ajtólaphoz, és egy hirtelen mozdulattal úgy
tárja azt is szélesre, ahogyan korábban az ablak fatábláit.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Itt
van! Szemtől-szemben állnak. A tekintetük éppen csak
összekapaszkodik, és a férfi már mozdul is. Megteszi a kettejüket
elválasztó lépést, erős, határozott öleléssel karolja át azt
a nőt, akit egyszer már majdnem elveszített.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Kincsem! Életem!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Hosszú-hosszú
ideig azután nem történik semmi, mert semmilyen porcikájuk nem
mozdul, a kezeken megállt az idő, úgy simulnak ők össze, ahogyan
csak azok tudnak összesimulni, akiken nagy baj esett meg, akik rég
nem látták egymást. Az idő múlik, a férfi egy picivel még
közelebb lép, egybeolvad a két test. Miklós keze ekkor
nyugtatóan indul meg, mert a nő már hüppög, nyeli a könnyeit,
és hamarosan mintha gát szakadna, úgy ömlik ki Katalinból a
sírás.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
nem szól, csak simogat, másra úgy érzi, nincs most szükség. A
sírás ideje még nem múlt el. Évek kellenek ahhoz, talán
évtizedek. De nem szabad, hogy innentől a sírás legyen az úr,
nem uralhatja életüket szomorúság. Mosolyogni most nehéz, a
hírek, amiket hozott, azok sem könnyítik meg a családjaik életét.
Közös ellenségük nem halt meg, egy életre nyomorék immár, de
még mindig él. Majd szól róla később, felesleges most riogatni,
hiszen a félelem így is uralja a szobát, uralja a várat, ez
látható.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin
gondolatai az ajtónyitáskor széthullottak, most erősen
kapaszkodik az emberébe, zokogása nagysokára csendesül.
Elszégyenli magát, elhúzódna, de a férfi nem ereszti.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Drága babám, kicsi kincsem! Ne húzódj el! Nem tudod, micsoda
gyógyír sebeimre, hogy a karomban tarthatlak.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Most
Katalin karjai mozdulnak, óvón ölelik át a fölső testet,
szólalna, de akkor már átlátja maga is, nem kell kérdeznie,
Miklós nagy bajban lehetett, nagy bajtól szabadulhatott. Szinte
csontsovány, sehol a duzzadó izmok, csak egy szálkás test maradt.
Amikor kinyitotta az ajtót, könnyei szinte egyből elfutották a
szemeit, így nem nézhette hosszan a férfit, csak most tudatosul
benne a változás. Először szólal meg, és szavai visszfényei
Miklós szavainak.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Egyetlenem.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi egy újabb erős öleléssel reagál, szótlanságuk csak
nehezen oldódik. Pillanatok múlnak, majd Miklós az apró fülhöz
hajol.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Menjünk ki! Sétáljunk le oda, ahol a történetünk indult –
eltolja magától a női testet, a csillogó szemekbe néz. –
Apádtól úgy tudom, sokat gyógyultál, mióta a dadád a várban
van.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin
tétován bólint.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Elég erős vagy-e egy sétához?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin
újra csak a fejével biccent.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
már nem vár semennyit, kardforgatásban acélozott ujjaival
határozottan fogja körbe a keskeny tenyeret. Megindul a lépcsősor
felé.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Gyere! A hazaúton sokat gondolkoztam. Vissza kell térnünk oda,
ahonnan elindultunk!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin
kicsit vonakodva követi párját. Visszatérni ahhoz a ponthoz,
ahonnan elindultak? Van-e egyáltalán ilyen pont? És hol? A
kertben, ahol a leánykérés megtörtént? A fogadóban, ahol
először látták meg egymást? Sokszor érzi úgy, ezek a
pillanatok örökre vesztek el. Azt gondolja, a mostani élete
kiindulópontját megkeresni felesleges, az egyértelműen a szeme
előtt van, nap mint nap.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Kijutnak
a félhomályos lépcsőházból, és az udvaron mellbevágó a
ragyogó fény. Ezer ágra süt a nap, ahogyan csak ősszel tud
sütni. A kék égboltot a korábbi esők tisztára suvickolták,
Isten mosolyog.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi hosszú léptei lendületesen szelik át a várudvart, a
nagykapu felé tartanak. Miklós odabiccent a két őrnek, Katalin
azonban lehajtott fejjel megy el mellettük. Mostanában nemigen
tudatosul benne, mennyire kerüli mások tekintetét.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Kutyanehéz
időszak vár rájuk. Sehol az a lendületes, vidám, huncut szemű
kisleány, akibe Miklós beleszeretett. Mintha nem is ugyanannak a
kezét szorongatná, akinek a kezét fél évvel ezelőtt megkérte...
és megfogant. Ott gömbölyödik egy élet, nemsoká utat tör,
napvilágra jön. Aligha ő ennek a gyermeknek az apja!
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Senki
más vissza nem tért volna ebbe a helyzetbe, de őt keményebb fából
faragták, mint a többséget, keményebből, mint a legtöbb
ismerősét. Nem fog az első bajnak hátat fordítani, nem fog az
első adandó alkalommal megszökni! Kitart. Egy szebb jövő
reményében kitart. A gyümölcs nem hónapok alatt, talán évek
alatt érik majd be. De édes lesz, mert ez a nő itt mellette édes,
szerethető, és Miklós tudja hinni, hogy egy már a szájába
került, édes kis falatot senki nem tud elrontani.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Kiérnek
a vízpartra. Fél éve még minden ágon friss hajtások zöldelltek,
mostanra a faleveleket sárgára, vörösre színezték a reggelente
meg-megjelenő fagyok. Ősz van. Jön a tél. De ez a tél nem
valaminek a vége, ellenkezőleg! Valami újnak, jónak a kezdete.
Közös élet indulhat, folytatódhat télen is...
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi ahhoz a fatörzshöz igyekszik, ami mellett közös életük
első csókja fél éve megesett, de most nem a leányt tolja a fa
törzséhez, hanem saját háta támaszkodik a sok-sok évtizedes
életnek, Katalint pedig Miklós a saját ölébe vonja. Mellkasa a
hát ívéhez simul, karjai a mellek vonala alatt gömbölyödő
teher fölé óvakodnak.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin
hatalmas sóhajjal engedi el magát. Biztonságot, melegséget
érez. Az otthon melegét. Lehunyja a szemét, csak akkor néz fel,
amikor meghallja a férfi hangját.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Itt vagyunk. Itt, ahonnan elindultunk. Ahol megkértem a kezed, ahol
igent mondtál. Akkor is ilyen szép nap volt, mint ez a mai. Hiába
borult ránk az ég azóta többször, hiába szakadt le a mennybolt,
sötétült el az életünk, mindez csak átmenet. Az enyém vagy, én
a tiéd.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin
kibontakozik az ölelésből, Miklós felé fordul.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nem tehetünk úgy, mintha semmi sem történt volna. Nem vagyok az,
akinek ismertél.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A tekintete el-elbújik a pillák függönye mögé, hangja egyre inkább meg-megremeg.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Még tegnap is úgy gondoltam, mindenkinek azt mondtam, szülés után
csak egyetlen helyen szeretnék élni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
komolyan bólint.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Apád szólt, figyelmeztetett – rövid időre elhallgat. – Nem
nálam, nem velem akarsz élni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin
szája sarka újra lefelé görbül.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Már nem tudom, mit akarok.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nem kell ma, nem kell most döntened. Akárhogyan döntesz,
elfogadom. Ha tényleg úgy érzed, egy zárda lesz gyógyír a
sebeidre, legyen meg az akaratod. Nem erőltetek reád semmit. Tudnod kell
viszont, hogy én azt a gyermeket, amelyik benned növekszik,
magaménak tekintem.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Összenéznek,
mindkét nézés kutakodó, mindketten azt próbálják kiolvasni
egymás tekintetéből, ami nincs kimondva. A férfi szólal meg újra.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Mitől félsz?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin továbbra is a lábuk alatti fűcsomókat nézi, hosszan hallgat.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Azt hiszem…</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Nem
tudja folytatni. Hangja most csak suttogás, gyönge, és elveszik a
körülöttük elterülő kert hangjai között. Miklós megfogja a
lecsüngő, erőtlen kis kezet.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nincs ember, akit nálad jobban meg akarnék érteni széles e
világban. És olyan sem, akivel szívesebben lennék együtt.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin
fölemeli az arcát.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Ez igaz? Bizonyosan igaz? Együtt akarsz élni egy olyan asszonnyal,
aki nem a te gyermekedet hordozza?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
szavak meglepően erősek, a hang megint határozottabban cseng.
Miklós szavaiban a határozottság szilárdabb.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Azt gondolom, amit már sokszor elmondtam, egy házasságban egy nő,
egy férfi van, a gyermek a harmadik. Nem határozhatja meg egy
házasság alapjait. Egy gyermek megszületik, fölnő, más
családhoz kerül. De mi együtt maradunk, míg élünk. Te és én
számítunk, csak te és én. Ahogyan mondtam, nem kell ma dönteni,
hagyjunk időt magunknak. Jó lesz így?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin
szemeit elfutják a könnyek, gyorsan kezd pislogni, nem akar
fertályórán belül újra sírva fakadni. Gyors mozdulattal,
kézfejével törli ki a könnycseppeket. Összenéznek. Katalin
szája sarkában apró kis grimasz.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Mostanában egyre az egereket itatom…</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
mosolya egészen a régi.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nem baj, bogaram. Nem baj. Gyere! Gyere a karomba! Érezd, hogyan
szeretlek!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
És
újabb csoda történik, a férfi annak érzi, hogy Katalinnak,
akárcsak a szobaajtóban, úgy most is természetes, magától
értetődő, hogy a karjai közé lép. Hagyja magát ölelni, hagyja
magát dédelgetni. A múltjukban van árnyék, de a jövőjük lehet
napsütött.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/04/megfogant-57-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk) </a></div>
<style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }a:link { }</style>valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-52119400252981933572018-03-23T19:39:00.000+01:002018-05-06T15:41:40.083+02:00Megfogant 55. rész <br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
két nő szemei egymásban fürdenek. Mandi biztatóan mosolyog. De
Katalin tekintetét egyre inkább a kétségbeesés uralja. Hangja
erőtlen suttogás, mikor megszólal.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Mit fog szólni?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
dadus elkapja, megszorítja az ölbe ejtett apró kis kezeket.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Elfogadja! Biztosan tudom! Ahogyan elfogadta apád, a vár népe!
Mind szeretünk, mind támogatunk! </div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin
lehajtja a fejét. A kézfejére kulcsolódó, apró, párnás kis ujjakat nézi. Mandi… ő igen, ő elfogadta a helyzetet. Egyfolytában biztatja,
dédelgeti. Szereti. De a többiek. Katalin az apját még sosem
látta ilyen öregnek. Megfáradt, aggódó szemek… sok-sok szó,
mely között soha a gyermek, soha a teher. Az apja ugyan el nem
fogadta ezt a helyzetet. </div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Az emberek a várban? Hát, azok sem. Ebben
Katalin teljesen bizonyos. Van, aki keresztülnéz rajta, nem szólt
hozzá egyszer sem, mióta visszatért, van olyan, aki
kerüli, mintha leprás lenne, ha meglátja messziről, kitér az
útjából, igyekszik úgy tenni, mintha észre sem vette volna. A
cseres kis leányka, akit mellé rendeltek, na ő tényleg kedves.
Hiába! A gyerekek az alkalmazkodás mesterei.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin
fölnéz. Szemei követik Mandi minden mozdulatát. Egy forgószél
ez az asszony! Pillanatok alatt tesz rendet a szobában, megigazgatja
az ágyat, behajtogat a ládába pár ruhadarabot, helyére húz egy
széket, egy kendővel letakarja az asztalon elterülő tálcát.
Megfogja, kifelé indul.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Maradj, kérlek!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Mandi
megtorpan. Visszanéz. Szemeiben nem várt határozottság, hangjában
erő.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nem az ellenséged, hanem a legjobb barátod érkezik, a férjed.
Biztosan tudom, nem ez az a helyzet, amiben meg kell védjelek. Én
neveltelek föl! És az a leány, aki voltál, nem félt
semmitől! Az vagy, aki voltál!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Nem
vár választ, kisiet. Katalin egyedül marad. Úgy érzi, régi
énjéből egy morzsa sincs meg. Mindent elveszített. Az élete
korábbi kapaszkodói elfoszlottak, széthullottak. Hónapok óta egy
szakadék fölött lebeg. Sőt! Belehullik. És nem tudja, honnan az
erő, mikor egyszer-egyszer kibukkan, és meglát egy új
kapaszkodót. Meglát valami szépséget. Galambokat az udvaron,
virágot a vázában, egy kölykeit nyalogató macskát…</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Istenem! Ajándék-e a gyermek, vagy átok? Minek kell
tekinteni? A papjuk szavaiból erőt lehetne meríteni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Ne keseregj, gyermekem! Ki tudná eldönteni az apa személyét? De
hiszen, nem mindegy is? Gyermeket vársz! Az Úr áldása rajtad!
Hinned kell! Meglátjuk majd mind az Úr akaratát. Most sötétben
tapogatózunk, csak a veszteségeinket számoljuk, de eljön az idő,
amikor az Úr világosságot gyújt, mind meglátjuk szándékát. És
ez a szándék valami jó! Ebben kell hinned! Te is, a családod is
mindig a kereszt oldalán voltatok, hiszen nincs is más oldal! Maradj
meg lányom! Ne húzzon le a sok rossz, ami véled történt!
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Szavak,
csak szavak… Unalomig ismételtek. Katalin így érzi. De sosem szól közbe, sosem mond
ellent. Egy pap szavaival igaz keresztény nem vitatkozik. Hangosan
nem. De a kérdések kérdések maradnak, hiszen megjárta a poklok
poklát, nincs óra, hogy ne borzongna bele a képekbe, amiket maga
előtt lát. A felejtés lehetetlen. Pedig Mandi is egyfolytában
erről papol. Hogy új emlékek kellenek. A régieket az újakkal kell
lecserélni. Állandóan a sétával nyúzza, a kerttel, és egy hete
nekiállt babaholmikat varrni. Erővel nyomta kezébe a tűt, az
anyagot.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Föl kell készülni! El kell fogadni! Már mind kisírtuk minden
könnyünket! Mosolyogjunk, kincsem!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Így
hát kapaszkodni kezdett abba, akibe kisleányként kapaszkodott.
Mandi szavaiba, a papjuk szavaiba, az apja szeretetébe. Hiszen abban
bizonyos, történjen, történt bármi, apja szeretetén semmi sem
változtatott, semmi sem változtat.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós... Őt
alig ismeri. De Mandi szerint a férfiak mindegyike elmenekült volna
egy hasonló helyzetből, ellenben ő, Miklós maradt. Végig kitartott,
egyedül kísérelte meg a lehetetlent, egyedül vágta ki magát a
szorult helyzetből. Lovag volt a legszorosabb értelemben, védte a
nőt, védte a gyengét, és hűséget tartott mindenek ellenére. Dávidként küzdött, nem Góliáttal, de magával az ördöggel szemben. </div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalinon
végigborzong a hideg, fázósan dörzsöli végig saját karjait,
karolja át önmagát. De ekkor, életében először meghallja Mandi
szavait, azokat, melyeket az asszony az utóbbi hetekben naponta
tízszer-százszor elmondott.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Megint rája gondoltál! Állj föl és járj! Nem zuhanhatsz egész
életedben önmagadba! Ott az ablak! Nézz ki! Vedd újra észre, a
világ szép! Élni, nem halni kell! A halál eljön majd, anélkül,
hogy siettetnénk! Most még miénk az élet!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Hirtelen
áll föl. Először egyedül, mióta Manditól ezt a sok biztatást
hallja. Először siet úgy az ablaktáblákhoz, hogy maga tárja
sarkig őket, és már nem egy vékony kis résen át látja a tájat,
hanem akár karjai közé is kaphatná a látványt, karszélességben
ömlik be a késő őszi fény az ablakon. Messzire repül a
tekintet, a távolban út kanyarog, szántóföldek barnállanak, az
ég kékje összeolvad a messzi-messzi hegyek csúcsaival. Katalin
kezdetben kicsit kapkodva, de a pillanatok teltével egyre
nyugodtabban vesz levegőt.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Mosolyogj! Itthon vagy!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Mandi
szavai kitörölhetetlenül beleivódtak, nem hiába hallotta őket
az utóbbi hetekben oly sokszor. Halványan ugyan, de elmosolyodik,
szeme újra és újra végigfut a tájon. Gyermekkora óta ismeri a
részleteket, de mostanában ezek a részletek nem jelentettek
semmit. Ebben a pillanatban azonban azt érzi, mint régen, hosszabb utakról
hazatérve. A látványt úgy szemléli, mint vándor szemléli a
hazai tájat. Ide tartozik, tartozik valahová, ez nem változott.
Ebbe kell kapaszkodni.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Szembe
fog nézni a férfival. Ha meglátná rajta az idegenkedést, a
vádat, akkor is marad önmaga számára egy hely a világban, akkor
is körbeveszi ennek a tájnak, a benne élőknek a melegsége.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/03/megfogant-56-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk) </a></div>
<style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }a:link { }</style>valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-1278120178654579242018-03-15T20:57:00.002+01:002018-03-23T19:40:45.665+01:00Megfogant 54. rész <style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }a:link { }</style>
<br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Soha életemben nem voltam még ennyire gyönge. Az udvarig sem
tudok eltámolyogni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
Mindketten a fogadós szemeit keresik. Annak is teljesen tanácstalan
a képe. A pillanatok lomhán vonulnak, de akkor hirtelen földerül
a férfi arca. A homlokára csap.
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Tudok egy jó megoldást! Mindhármunknak jót! Csütörtökönként érkezik egy szekér vidékről, a tanyánkról,
hoznak be mindenféle árut, lábas jószágot, ami éppen kell. Azon
a szekéren a vissszafelé úton könnyen kijuthattok a városból.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Ja! De ma szerda van! És amúgy a herceg helyében minden
kapuőrt megvesztegetnék, így ugyan nem jutunk messzire!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
A fogadós biztatóan mosolyog.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Nem szoktam a vakvilágba beszélni!Igaz, ma szerda van, de egy
napra el tudtok bújni a pincémben.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
A szolga közbevág.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Ugyan! Azt is átkutathatják!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Van egy jó kis rejtekhelyem. A leánykáim miatt. Ha olyan
vendégek szállnak meg, akiknek az ördöggel vetekszik a hírük, a
leánykáimat eldugom. Így tesz minden fogadós, akinek van egy
csöpp esze!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
Barnabás tovább ellenkezik.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– A kapukon akkor sem jutunk át!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
A fogadóst nem lehet eltéríteni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Dehogynem! Sosem szokta kifelé menet senki sem átvizsgálni a
szekereket.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
Már Miklós is közbeszól.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Ja! Mert ebben a városban soha sehol egy gazember, aki meg akar
szökni az igazságszolgáltatás elől!? Láttam én már olyat nem
egyszer, hogy a kifelé menő szekereket is átvizsgálták egy város
határán.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
A fogadós mosolyog, mit a vadalma. Legyint.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Ennyit aggódni! Hetek óta nem történt a városban semmi.
Nincs most az őröknek kire vadászni. Kijuttok! Meglássátok!
Elbújtok a szekér alján.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
Miklós és Barnabás összenéznek.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Mi legyen?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Sok választásunk nincs.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Miért segítesz? Mennyi pénzt adjak?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Segítek akár ingyen is! A vendégeimből élek. Ha egy bajba
kerül, és utána hírül viszi, hogy itt a fogadós egy megbízható,
segítőkész ember, az nekem csak jó. Fizetni meg fizess, amennyit
gondolsz, amennyit tudsz az utazásért. De csak a tanyáig! Onnantól nélkülem kell boldogulnotok! A pinceéjszaka meg épp annyi lesz, mint a
többi. Nem akarok én kufárabb lenni a kufároknál!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
<b>16. fejezet</b></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
A dadus kettesével, egyre inkább kifulladva veszi a lépcsőfokokat.
Levegő után kapkodva, kopogtatás nélkül ront be a szobába.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Aranyom! Bogaram! Itt van! Megérkezett a férjed!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
<style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }a:link { }</style>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
Katalin a egyik ablak előtt áll, ahonnan lelátni az udvarra. Nem
fordul meg, nem válaszol. A dadus a fej tartásából, az előre
szegezett tekintetből megint csak azt tudja kiolvasni, amit az előző
napok számtalan jeléből kiolvasott. Katalin időnként kilép,
eltávolodik ettől a világtól, teljesen magába fordul. Mandi csak
egy pillanatra torpan meg, majd sietős léptekkel szeli keresztül a
szobát. Megérinti a leány vállát.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Kincsem! Ébresztő! Itt van, akire vártunk.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
Katalin Mandi felé fordul, aki már jól látja a könnyes szemeket.
Összecsapja a tenyerét.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Mi lelt? Örülni kell! Mosolyogni!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
Fölemeli a fölsőszoknyája szélét, gyöngéd mozdulatokkal
megtörli a könnyáztatta arcot. A szavak, melyeket kimond,
sietősek, halkak, dünnyögőek, vigasztalóak. Hirtelen jön az
újabb mozdulat, amivel átkarolja a leányt, kissé magához húzza.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Itt az embered, a szabadítód!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
Átölelve tartja a Katalint, akinek karjai egy idő után életre
kelnek, belekapaszkodnak abba az asszonyba, aki anyja helyett anyja
volt. Az enyhén ringató mozdulatok ősiek, öntudatlanok.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Így! Így! Hiszen már nincsen semmi baj.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
A következő pillanatok csendben telnek, de azután Mandi újra
megszólal, hangja kissé sürgető.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Szentem, bogaram! Mosd meg kissé az arcodat, azután
megfésüllek, rögtön itt az embered! Vagy három hónapja nem
láttátok egymást, szedjük össze kissé magunkat!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
Katalint elragadja a nő hangjából áradó lendület, a szeretet, eltűri, hogy a mosdótál felé tereljék. Mosakodni
kezd, miközben hallja, hogy a dadus közelebb húz egy széket, majd
érzi, hogy egy törölközőt nyomnak a kezébe.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Gyorsan! Gyorsan! Alig van időnk. Miklós elé sietett apád,
de miután pár szót beszélnek, azt gondolom, egyből hozzád
tartanak majd.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
Katalin leül, mozdulatlanul, szótlanul hagyja, hogy a dadus a
kontyot kibontsa, újrafésülje. Gondolatai a férfin, az emberén.
Hogy mit fog szólni! Vajon hogyan fogadja majd a hírt? A terhet…</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Hadd lássalak! Gyönyörű vagy! Kiemeli a szemed színét ez az
anyag!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
A két nő egymásra néz. Mandi biztatóan mosolyog. De
Katalin tekintetét egyre inkább a kétségbeesés uralja. Hangja
erőtlen suttogás, mikor megszólal.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Mit fog szólni?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
A dadus elkapja, megszorítja az ölbe ejtett apró kis kezeket.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
– Elfogadja! Biztosan tudom! Ahogyan elfogadta apád, a vár népe!
Mind szeretünk, mind támogatunk!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/03/megfogant-55-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk)</a></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.06cm;">
<br /></div>
valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-51343649830660193722018-03-08T23:25:00.000+01:002018-03-17T09:22:13.456+01:00 Megfogant 53. rész <style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }a:link { }</style>
<br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
szolga leteszi a kezében tartott csomagokat, ura felé fordul,
szemeibe néz, hangja már komoly, úgy mondja.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nem halt meg!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
arca, ha lehet, még jobban elkomorul, a szemek élettelenül
merednek a rossz hír hozójára.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nem lehet igaz!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
szolga hangja suttogó.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Talán tényleg magával az ördöggel cimborál.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Ezt a szót többé hallani sem akarom. Az eszed miatt vagy
mellettem, nem egy fogatlan vénasszony fecsegésére vágyom.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
szolga egy pillanatra lehajtja a fejét, azután fölnéz újra.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Akkor mondd meg, hogyan élhette túl a csapásokat?</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
visszalépked az ágyhoz, és úgy zuhan a párnák közé, hogy
látszik, még ez a kis mozgás is kimerítette. Hallgat. Barnabás
sem szól, a csomagot rendezgeti, elkezdi kipakolni az asztalra a gyümölcsöket,
amiket a piacon vásárolt. Elkészül, de akkor már nem bírja
tovább a hallgatást.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nem tudom, igaz-e, nem is akartam szólni, de azt beszélik, az egyik
sebe annyira elfertőződött, hogy már a lába levágásán
gondolkodnak.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Az
utolsó szavaknál a szolga ura felé fordul, a halovány arcnak
mondja ki a szavakat. Ura lecsukott pillái fölnyílnak.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Ez lenne a legkevesebb, ha már az Úr annyira védelmébe vette,
hogy meghagyta életben. Vajon, mi igaz ezekből a hírekből?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Barnabás
megvonja a vállát.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nincs semmi biztos forrásunk. De elég nagy port vert föl, hogy egy
egyszerű lovag kihívta a Sötét herceget, az meg elfogadta a
kihívást, és a senki helyett a nagyúr húzta a rövidebbet.
Másnap, harmadnap ezzel volt tele a piac, de még ma is beszélték,
a Sötét herceg milyen praktikákhoz folyamodott, hogy az élete
megmaradjon. Maga az érsek úr látogatott el hozzá, hogy a
haldoklók szentségét föladja. És fölvette! Föl, az átkozott!
De a következő látogatója már valami szipirtyó volt, akit a
város legjobb kuruzslójának tartanak. Az azután mindenféle
hókusz-pókusszal körülvette, főzeteket kanalazott bele, meg a
sebeibe is. De valamit csak elronthatott! Vagy a mágia nem hatott
vagy a főzetek, de az is lehet, hogy Belzebubnak éppen másfelé
akadt dolga, és az egyik seb elgennyedt, bűzleni kezdett. A
borbélyok meg vágni akarnak, különben a Sötét herceg lelke
napokon belül a pokolra kerül.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
tekintetébe egy kis élet költözik.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Csak van Isten az égben!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Azért ne kiabáljuk el, ne igyunk előre a medve bőrére!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
visszahanyatlik az ágyra, becsukja a szemeit, úgy kérdezi.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Hallottál még mást is?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nem, csak ennyi.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Az
ajtó felől hirtelen sürgető kopogás kél. Mindketten arra kapják
a fejüket. Összenéznek. Barnabás halkan suttogja.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Az ebédhez még korán van.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
is suttog.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Csak óvatosan!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Barnabás
az ajtólaphoz lép, egészen közel hajol.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Ki vagy?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Csak én.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Ez
a fogadós hangja. Sürgető, határozott.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Eresszél már be!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Barnabás
az urára néz. Miklós már az ágy szélén ül. A szolga a térdét
az ajtólaphoz feszíti, csak rést nyit. Tényleg a fogadós áll a
folyosón, és nincs mellette senki.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Eressz már! – a fogadós hangja egyre türelmetlenebb. –
Érdeked, hogy azonnal eltűnjetek! </div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Barnabás már nem késlekedik, kitárja az ajtót. A fogadós besiet.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Uram! Tudom, még nem vagy jól, de saját érdeked kívánja,
azonnal távozzatok!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
alig bír lábra állni, de nem hagyhatja, hogy a fogadós föléje
magasodjon. Megszólalnia viszont nincs lehetősége, mert Barnabás
már neki is esik a belépő férfinek.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Elment az eszed, jóember! Még legalább egy hétig pihennie kell
uramnak.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
fogadós hevesen rázza a fejét.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Most jövök a piacról. Összetalálkoztam A fekete csődörhöz
címzett fogadó tulajdonosával. A Sötét herceg bosszút forral,
elkezdett vadászni reátok. Emberei körbejárják a város
szálláshelyeit, és ha megtalálnak benneteket, fölkoncolnak.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
két fiatal férfi összenéz. Megint Barnabás szólal meg hamarabb.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Ennek már a fele sem tréfa!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
ráncolja a homlokát, erőtlen gondolatait igyekszik rendezni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nem mondod komolyan, hogy nem tudják, hol keressenek bennünket. Azonnal ide fognak jönni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A férfi az utolsó szavakra már nem is figyel, közbevág.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Honnan tudnák! Én ugyan el nem dicsekedtem vele senkinek, és
szerencsére senki nem látott benneteket véres ruházatban
visszatérni a viadalról, így nem indult szóbeszéd. Az embereim
tudják, hogy gyengélkedsz, de azt mondtam mindenkinek, az utcán
támadtak reátok éjszaka. Most viszont tényleg pakolnotok kell, én
nem merek ujjat húzni a herceggel.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
és Barnabás újra összenéznek.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Uram?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Soha életemben nem voltam még ennyire gyönge. Az udvarig sem tudok
eltámolyogni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Mindketten
a fogadós szemeit keresik. Annak is teljesen tanácstalan a képe. A
pillanatok lomhán vonulnak, de akkor hirtelen földerül a férfi
arca. A homlokára csap.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Tudok egy jó megoldást! Mindhármunknak jót!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/03/megfogant-54-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk) </a></div>
valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-56274874146096516332018-03-02T09:29:00.003+01:002018-03-24T17:46:19.710+01:00Megfogant 52. rész <style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }a:link { }</style>
<br />
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-size: small;">A
szolga felszisszen, ura megsérült. A sérülés kicsi, de a fehér
gyolcs inget gyorsan pirosra színezi a kiserkenő vér. Ekkor azonban ura megtáltosodik, csapást csapásra halmoz, és a herceget eléri az első komoly vágás. A bal vállat ért seb mély lehet,
mert a férfi fölkiált, arcán fájdalom vonaglik át, és innentől
karja szinte élettelenül lóg a test mellett. A fekete ing bal
oldala az átitatott vértől fénylik a kegyetlen napsütésben.</span></div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-size: small;">A
gróf mégsem hátrál meg. Nem adja föl. Az emberei ellátják a
sebet, csillapítják a vérzést, és kezdődik a második menet. A
lelátókon a férfiak magukból kivetkőzve ordítanak. A kemény
viadal, a vér látványa megigézi őket, élvezik, hogy igazi,
gyűlölettől átitatott küzdelmet láthatnak. Mert a két fél
gyűlöli egymást, ez az első pillanattól nyilvánvaló. </span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-size: small;">Azonban a
gyűlölet elvakít. A szolga jól látja, hogy a gazdájában dúló
heves érzelmek rossz irányba viszik az összecsapást. Miklósból
most hiányzik minden megfontoltság, ami őt a többi vívó fölé
szokta emelni. Amióta az első kisebb seb érte, azóta alig
védekezik. A Sötét herceggel pedig talán tényleg maga az ördög
lehet, mert úgy veti bele magát a viadal második menetébe, mintha
mi sem történt volna. A sebesült karja szorosan a törzse mellett,
nem mozgatja, de a másik karja úgy jár, mint a cséphadaró.
Minden támadásra támadással felel. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-size: small;">Megtörténik
a baj. Miklós komoly vágást kap szinte ugyanoda, ahová a nyár
elején az Erikkel folytatott viadalban. Tudja mindenki, ha azt
akarod, hogy egy seb igazán fájjon, szúrj oda, ahol legutóbb az
ellenséged megsebesült. Megkapja Miklós a szúrást. A szolga
látja ura eltorzult arcát. Még most is végigfut hátán a hideg,
ahogyan visszagondol. De már oda is ér a fogadóba. Nagyon unja
ezt a helyet, alig várja, hogy végre hazainduljanak. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-size: small;">Az
udvar szokatlanul kihalt, pedig délelőttönként mindig összeakad
itt egy-egy asszonnyal, egy-egy emberrel. A konyhán kisegítő nők szívesen ülnek ki a konyha előtti padra, miközben
csirkét, fácánt, galambot, apróbb, csapdával elejtett kis
madarakat kopasztanak, gyökereket pucolnak, mozsárban fűszereket
törnek. A konyhaajtó melletti fán most is lóg ugyan egy félig
kibelezett nyúl, de az ember, aki a nyúzás mestere, nincs sehol.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-size: small;">A
szolga gyomrába félelem áll, ahogyan keresztülsiet az udvaron, és
megfogan benne a gyanú. Valami baj lehet. Hirtelen jut eszébe, hogy
elfecsérelt a piacon egy csomó időt, és az urát legalább egy
órája magára hagyta. Mi van, ha ez a süket csönd valami
ellenséget bújtat? Kettesével, néhol hármasával veszi a
fokokat. Fölér az emeletre, óvatosan kukkant ki a lépcsőházból
a folyosóra. Végre meglát egy emberpárt. Na ezek miatt ugyan nem
kell aggódnia! El vannak veszve egymásban. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Adj
egy csókot, szentem!</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Adjon
néked csókot a hóhér!</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Ugyan!
Hiszen az előző éjszakát velem töltötted! </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Na!
Éppen azért! Adok-kapok! Csörgettél a tenyerembe, én meg
táncoltam veled egy kört, többet ne várj! </span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-size: small;">A
szolga kifújja magát. Ráköszön az egymással évődő párra,
elmegy mellettük, de csak a leányzó köszön vissza, a férfi új
vendég lehet. A szolga nem ismeri, sosem látta. Sietve lépked
tovább, a folyosó vége felé tart. Az ajtón a kopogtatás a
megszokott, és már hallja is ura csoszogó lépteit. Vénembert
csinált az a két sérülés Miklósból. Erőtlen hang hallatszik
az ajtólap mögül.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Barnabás?</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Igen,
uram.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-size: small;">Nyílik
az ajtó, Barnabás ura arcába néz. A vonások, a szemek is
mérgesek. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Mi
tartott ennyi ideig?! A piac két-három sarokra van! </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-size: small;">A
szolga kedvessége eltúlzott.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Így
aggódtál értem, jó uram?</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Aggódott
érted a fene! Rossz pénz nem vész el!</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Mitől
vagy ilyen harapós kedvedben? Hoztam mindent! </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Híreket?!</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Azt
is!</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Mondod,
vagy harapófogóval kell kihúznom belőled minden szót?!</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Lótok-futok
egész nap, és semmi köszönet.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Mindjárt
megköszönöm neked két pofonnal, hogy nem tudsz tisztességes
választ adni. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-size: small;">A
szolga leteszi a kezében tartott csomagokat, ura felé fordul,
szemeibe néz, hangja már komoly, úgy mondja.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Nem
halt meg!</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-size: small;">Miklós
arca, ha lehet, még jobban elkomorul, a szemek élettelenül
merednek a rossz hír hozójára.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Nem
lehet igaz!</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-size: small;">A
szolga hangja suttogó.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Talán
tényleg magával az ördöggel cimborál.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Ezeket
a szavakat többé hallani sem akarom! Az eszed miatt vagy mellettem,
nem egy fogatlan vénasszony fecsegésére vágyom.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-size: small;">A
szolga egy pillanatra lehajtja a fejét, azután fölnéz újra.</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-size: small;">Akkor
mondd meg, hogyan élhette túl a csapásokat?</span></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-size: small;"><a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/03/megfogant-53-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk)</a> </span></div>
valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-17053000100719677632018-02-23T20:27:00.002+01:002018-03-24T17:47:05.901+01:00Megfogant 51. rész <style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }</style>
<br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="text-decoration: none;">Most
itt van, annak a karjaiban, aki mindig is tudott szeretni. Élete
legjobb szeretője öleli, hódítja. Ismerik egymás testét, a
titkokat, mindketten tudják, hol, milyen pontot kell megérinteni. A
nő két mély, sóhajszerű levegővétel között arra a régi
érzésre gondol, amikor a férfi hosszú kedveskedés után
kitöltötte az ölét. Mindjárt benne lesz, újra, megint.</span><br />
<a name='more'></a><br />
<span style="text-decoration: none;">Mondhatná,
hogy ugyanolyan ez a szeretkezés, mint a régi, a tíz évvel
korábbi.</span> Nem mondja, nem igaz. Jobb ez a mostani. Mert jobb
az éhséget éhezés után csillapítani, és már nagyon ki volt
éhezve a férfira, és a férfi éhsége is hatalmas. Ennek
ellenére, a férfi nem siet. Megteszi azokat az apró kedvességeket,
amit egy nő körül illik elvégezni. Nem illik ajtóstul rontani
egy házba. Sokszor hallotta, de csak most gondol rá, hogy ez a
mondás erre a helyzetre is tökéletes.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Stephan
mindig is értette a dolgát, kedves volt, türelmes. Most is
eljátszik a melleivel, a bimbóival, a kezei fölül is, alul is
kedveskednek, simogató lágyság, keménykedő férfiasság
váltakoznak. Stephan emeli a vágyat, földobja, majd hagyja
lenyugodni. Újrakezdi sokszor, többször, számolatlanul. Mandi egyszer,
régen megfogadta, megszámolja, hányszor sikerül fölszaladni a
hegyoldalra. Nem sikerült, valahol öt és tíz között elakadt,
mert mindig elérkezik egy olyan pont, ahol megszűnik minden
józanság.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Most
is itt a pont, mert a férfi a hüvelye bejáratát kezdi simogatni.
De már nem az ujjaival, nem is a kezével. Saját férfiasságát
vezeti a nő bejáratához, fogja szilárdan, és körözni kezd,
mint ahogyan héja köröz a zsákmány fölött. A mozdulatok
lassúak, kiszámítottak, sokszor ismétlődők, és hihetetlenül
érzékiek. Ez az a pont, ahol lehetetlenné válik bármit
megszámolni, lehetetlenné válik bármit gondolni. Beszűkül a
világ kettejükre. Tenyerében Stephan kemény izmai, fülében a
férfi hangjai, szájában a férfi tiszta íze, orrában a szagok
ismerősek, otthonosak, kedvesek. Ebből áll most az élet, ebből
áll most a világ. Egyetlen férfi és egyetlen nő
összekapaszkodásából.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Ne hagyj tovább szenvedni. Gyere! – súgja.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi belecsusszan, kitölti.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Bennem vagy.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Újra.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
nő élvezi, hogy nem kell mozdulnia, a férfi az irányító, övé
minden akarat. Csak önmagára figyel. Az ölét elárasztó
lökésekre, a lökések által elindított hullámokra.
Irgalmatlanul gyors lépésekkel szalad végig az úton, ahol nincs már
egyedül. Együtt mozdul a férfival. Kölcsönösen erősítik,
támogatják egymást. A közös kielégülés felé szaladnak, és
elérik, megkaparintják megint. Az övék. Lehet dédelgetni, lehet
lenyugodni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<b>15. fejezet</b></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Micsoda iszonyú viadal volt! Vérben úszva vitték el a grófot, és
sokáig azt hittem, uram nem éli túl a délelőttöt sem.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Hallom, már jobban van!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Sokkal. De még mindig mellette töltöm minden órámat. Most is
csak pillanatokra hagytam magára. A piacról jövök, vettem friss
gyümölcsöt. Meg kell ünnepelni, hogy mióta uram ágynak dőlt,
ma van az első nap, hogy enni kért.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Na, az már tényleg a gyógyulás egyik jele. Ígérted, egyszer
elmeséled majd az egész viadalt.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Egyszer! De nem most. Egy órája távol vagyok, most már tényleg
szedni kell a lábam. Nem voltam ilyen sokáig távol a betegágytól
még soha.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Akkor menj csak! Nem tartóztatlak! Első a kötelesség!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Nyaka
közé veszi a lábát. Futva teszi meg a két utcasarkot. Miközben
szalad, bevillan egy-két kép arról a délelőttről, mikor majdnem
elvesztette az urát. Látja maga előtt a telis-tele lelátókat.
Érzi orrában a napsütötte föld illatát. Látja a saját két
fős kis csapatukkal szemben a fekete herceget a legjobb lovagjaival,
a szolgákkal körülvéve. És látja maga előtt a viadal első pár
pillanatát, amikor teljesen egyértelművé vált, hogy a fekete
lovagnak semmi, de semmi baja. A mozgása olyan, mint mindig, pontos,
kiszámított. Erő van minden mozdulatban, tapasztalat, ügyesség.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
szolga oldalra köp. Félrevezették őket. A hír hamis volt, vagy
eltúlzott. Ki tudja? De a Sötét herceg egészséges, mint a makk.
Csapásai pontosak, ügyesen védekezik, és ügyesen hárít.
Többnyire azonban támad. A szolga kénytelen magában elismerni,
hogy ura elszámította magát. Az összecsapás elején igyekezett a
gróf bal oldalát, a vélt vagy valós sérülés oldalát támadni,
de teljesen sikertelenül.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
szolga felszisszen, ura megsérült. A sérülés kicsi, de a fehér
gyolcs inget gyorsan pirosra színezi a kiserkenő vér. Ekkor azonban ura megtáltosodik, csapást csapásra halmoz, és a herceget eléri az első komoly vágás. A bal vállat ért seb mély lehet,
mert a férfi fölkiált, arcán fájdalom vonaglik át, és innentől
karja szinte élettelenül lóg a test mellett. A fekete ing bal
oldala az átitatott vértől fénylik a kegyetlen napsütésben.<br />
<br />
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/03/megfogant-52-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk) </a></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-72092765887032131672018-02-15T23:16:00.000+01:002018-03-15T09:09:04.854+01:00Megfogant 50. rész <style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }</style>
<br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Bennem vagy – nyögi a nő.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Hangja
éppen csak suttogás, nincs már erő a szavakban, mert elszívta
azt a vágy, a fulladás, a kergetőzés, a játék a férfival.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Újra – mondja a férfi.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Ez
a szó még zengő, határozott, a lökések előtti. Saját
hegyoldalára csak most kezd lépkedni, és viadalról itt már nincs
értelme beszélni, a kapukon belül van, mélyen a várban jár.
Föltárul minden titok, de hiszen ismeri is az összeset. Nem titok,
hanem egy otthon ez, ahol jól érezte magát régen, és ahová újra
bejutott.</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Milyen egy nőben, ebben a nőben benne lenni? Eszébe villan, hogy
egyszer, régen, részegen valakinek megpróbálta elmagyarázni. A
szavak egy részére még mindig emlékszik.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Az
ujjammal tapintom, érzem a befogadást, a táguló köröket, csupa
nedvesség minden, és nő és árad. A mesék életet adó forrása
lehet ilyen bő vizű. Megmártom az ujjamat ötször-tízszer-százszor.
Elmegy, már ennyitől. Nem számolom, hányszor jut magasra,
hányszor omlik el.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Kőkemény
leszek, már a gondolatra is. És milyen, ha benne lehetek? Ha
befogad, beszippant, magába szív, lehúz? Folyó örvénye ilyen
erős. De ott hidegség van, itt pedig az az iszonyú meleg, a
forróság, maga a pokol. A saját mozdulataim irányítanak, a
csípőm önálló életre kell. Kikapcsolok mindent, elsüllyed a
világ. Akaratlanul teszem a dolgom, kiürül minden gondom.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Visszahúzódok,
várok, azután hirtelen az asszony mélyére hatolok. Megismétlem
ezt is sokszor, egyre rövidebb szünetekkel, egyre mélyebb
nyomulásokkal. De mielőtt elmennék, megállok. Annyira
belepréselem magam a testébe, amennyire csak férfi nőben benne
lehet. Állok. Hallgatom, ízlelgetem a jeleket. Érzem a nő
forró-meleg lélegzetét, hallom az apró kis nyögéseket, a
mélyülő zihálást. Tudom, hogy velem együtt lépked fölfelé a
hegyen, és most velem együtt pihen, mielőtt az újabb
kapaszkodónak nekiindulunk.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Kicsit
hagyom magam a pihenővel lenyugodni. Minek siettetni a csúcsot?
Hiszen tudom, leszűrtem, minél tovább húzom, annál jobban
hevülünk. A kielégülés annál tartósabb, annál nagyobb.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Erre
gondol most is, miközben mélyen a nőben áll. Az évekkel azelőtti
férfibeszélgetésre. Úgy tesz, mint régen, mint amikor még
fiatal volt. Megáll többször. Hagy időt arra, hogy minden érzéke
telítődjön a nővel, annak illatával, a hangjaival, a tenyere
pedig a selymes, puha bőrrel. De mindent fölülírva, a nő
hüvelyének melegségével, ragadós nedveivel, örvénylő
rángásaival telítődik egyre inkább.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Közelít
a végső lökések hosszú sorozata, az utolsó menet. Beleadja
csípője minden erejét. Támadás ez, vagy mégsem? Minden attól
függ, a nő minek veszi. Hogyan reagál? És amelyik jól reagál,
az az igazi asszony. Tudja, tudta tíz éve is. De nem elég tudni az
egyiknek, rá kell jöjjön a másik is, egyek ketten, egy pár.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Lassan
elhagyják a gondolatok, már nem figyel semmire, senkire.
Mozdulataiból egyre inkább hiányzik a tudatosság, egyre inkább
közelít a vég, ennek a hihetetlen, nem tervezett, forró, érzéki
összeborulásnak a vége.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Bolond
volt tíz éve. Fiatal és bolond. A világ összes férfiát senki
nem kaphatja meg. Egy emberrel kell megelégedni. Stephanon az első
pillanattól látszott a férfivágy, az éhség, mely úgy tudja
mardosni az ember belsejét, mint az élelem iránti.
Gyomorszorítóan, egyre erősödve, egyre inkább kiszorítva minden
más igényt, minden más gondolatot. A férfi fölfalta a szemeivel,
valahányszor egy pillanatra is meglátta. Nem sokat várt azzal,
hogy elmondja, mit szeretne.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nem jártam asszonyban, mióta a feleségem meghalt. Évek óta. A
szeretőmmé akarlak tenni. Benned akarom tölteni az eljövő
éjszakákat.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
És
ő igent mondott. Nem volt választása. Szerette a férfiakat,
minden kedvességüket, amivel egy nőt körül szoktak venni.
Szerette a két test egymásba borulását, eggyé válását.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Nem volt már senkije. Évekkel korábban lett özvegy, hirtelen,
váratlanul, és hirtelen lett szegény. A férje hitelezői
mindenéből kiforgatták. Választhatott az éhhalál, és a között,
hogy beáll valahová dolgozni. Sok választása nem volt, mert soha
semmi munkát korábban nem kellett végeznie. A bátyja segíthetett
volna rajta, de nem állhatták egymást, így végül vadidegenekre
szorult. Még így is szerencséje volt, akadt egy ismerőse, aki
szárazdajkának ajánlotta egy nemesi udvarba. A vár messze esett
mindentől, korábbi élete minden ismerősétől, de ez talán jó
is volt így. Ünnepelt szépségből a porba hullani? Ezt nem akarta
mutogatni senkinek.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Most
itt van, annak a karjaiban, aki mindig is tudott szeretni. Élete
legjobb szeretője öleli, hódítja. Ismerik egymás testét, a
titkokat, mindketten tudják, hol, milyen pontot kell megérinteni. A
nő két mély, sóhajszerű levegővétel között arra a régi
érzésre gondol, amikor a férfi hosszú kedveskedés után
kitöltötte az ölét. Mindjárt benne lesz, újra, megint.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/02/megfogant-51-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk)</a></div>
valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-6289553823856068432018-02-08T22:32:00.003+01:002018-03-15T09:05:52.365+01:00Megfogant 49. rész <style type="text/css">P { margin-bottom: 0.21cm; direction: ltr; color: rgb(0, 0, 0); }P.western { font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; }P.cjk { font-family: "WenQuanYi Micro Hei"; font-size: 12pt; }P.ctl { font-family: "DejaVu Sans"; font-size: 12pt; }A:link { }</style>
<br />
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Az utolsó szavakat az asszony már csak halkan suttogja, hiszen
fölösleges is már minden szó. Az érintések ideje jött el.
Stephan tenyerébe simítja a kedves arcot, ujjai a barna hajszálak
közé indulnak. Szája már a jól ismert ajkakon játszik. A csókok
után ütközet indul majd, olyan ütközet, amit, tudják jól,
mindketten megnyerhetnek.
<br />
<a name='more'></a></div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Bár eltelt tíz év, több is, a férfi úgy érzi, csókjuk
összeszokott, gyorsan egymásra hangolódnak. Erős, ügyes nyelvek
puhatolózó simogatásaival indítottak mindketten, hogy azután
pillanatok alatt jussanak be a nyitott kapukon át a várba, éles,
fehér falak mögé hatolnak, mély árkokban barangolnak. Viadal ez a javából. Nem kardokkal vívják, de a férfi gyors
behódolást vár, az asszony összes falait lerontani akarja. </div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Évek óta nem
járt senkiben. A vágy azonnal éhes vadállatként vetette rá
magát, amikor a nőt a kinyíló ajtólap mögött meglátta. És
ezt a vadállatot végre nem kell tovább kordában tartania. Már nem
csak a nyelve fürdik forróságban. Mert attól a pillanattól
kezdve, hogy itt az ágyban lelkes fogadtatásra talált, a keze is
kalandozásnak indult. Telt, forró mellek közé cirógat, meleg
tenyere céltudatos körzésbe kezd a bimbóudvar körül. És a nő
ugyanolyan jól fogad minden kedvességet, mint régen. Sóhajai
mélyülnek, nyögései hangosodnak.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Stephan egyszer csak látja magukat összekapaszkodva, egymásba
mélyedve, úgy mint régen, mint a kezdetekkor. Torkából akaratlan
morgás tör föl, erős tenyere a nő vágyban vergődő melleire
fonódik, az ujjak gyötörni kezdik a bimbókat, nyomássor indul,
és mintha egy csodálatos szerelmes dal kelne életre, mert ütemre, ritmusra zajlik a gyötrelem. Megszorít, elenged,
megszorít, elenged...</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Mozdul tucatszor, ki tudja, ki számolja, hányszor. És újra
megtörténik a csoda. Mert Stephan az első együttlétük óta
csodának érzi a nő fölfokozott érzékenységét, a hegyoldalra
tartó könnyű lépteit. Csodának, hogy az ostrom kezdetekor
azonnal jön a behódolás, a megadás. A nő apró csúcsra jut a
meleg tenyerek, az ügyes ujjak által. És minden következő
csúcsocska egyre magasabb, mégis mintha az odavezető út egyre
rövidülne. Az asszony egyre gyorsabban jut a magasságokba, sikkant föl,
omlik el az ölelő karok között.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A férfi élvezi látni, hogy a tenyerében hordozott apró, kerekded
nőalakot az érzékek országa befogadja, a külvilág ajtajai
becsukódnak, a környezet lassan, egyre inkább kettejükre szűkül.
A férfi is elveszik a sodrásban, elragadó a nő szenvedélye. Örvény az ujjai előtt megnyíló, és a férfiasságát befogadó
hüvely. Úgy csúszik a kardja a helyére, mintha egy mennybéli
kovácsmester egyszerre kovácsolta volna ki mindkettejüket. A hüvely ennek a kardnak készült, nem másnak. Stephan
úgy érzi, nincs a földön asszony, melybe ennyire illene, nincs
asszony még egy, aki ekkora készséggel befogadná.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Bennem vagy – nyögi a nő.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Hangja éppen csak suttogás, nincs már erő a szavakban, mert
elszívta azt a vágy, a fulladás, a kergetőzés, a játék a
férfival.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Újra – mondja a férfi.</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Ez a szó még zengő, határozott, a lökések előtti. Saját
hegyoldalára csak most kezd lépkedni, és viadalról itt már nincs
értelme beszélni, a kapukon belül van, mélyen a várban jár.
Föltárul minden titok, de hiszen ismeri is az összeset. Nem titok,
hanem egy otthon ez, ahol jól érezte magát régen, és ahová újra
bejutott.<br />
<br />
Rövid. Leamortizált az iskola. :-) A jövő héten igyekszem hosszabb jelenettel jönni. :-) <br />
<br />
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/02/megfogant-50-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk) </a></div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-78238730575330137262018-02-01T22:37:00.002+01:002018-03-15T09:03:08.009+01:00Megfogant 48. rész <style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }</style>
<br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Néhány órával később fölvirrad a nap, és a két férfi úgy
cselekszik, ahogyan azt előző este borozgatás közben megfogadták.
Kinyitják a szemeiket, és teszik a lábaikat egymás után. A cél
az, hogy Miklós fölkészülten álljon a Sötét gróffal szemben a
mondott időben a küzdőtéren.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Eljön a pillanat. A lelátók telve. Meglepően nagy a csönd, mert
a viadal azonnal kezdődik. </div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
14. fejezet</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Úgy
fekszenek egymás mellett, ahogyan időtlen-idők óta nem feküdtek.
A férfi a nő jobb oldalához húzódik, széles mellkasa, erős
lába sok-sok tenyérnyi területen érintkezik a nő bőrével,
mezítelen magával. Szeretkezni fognak, mindketten akarják.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Stephan
eredetileg veszekedni indult. Három napig széles ívben kerülte az
asszonyt, mióta az följött a hívásra. Nem fogadta, ezzel alázta.
Egyszer-egyszer jártában-keltében meglátta, de mindig csak
hátulról. Látta, ahogyan Mandi keresztülsiet az udvaron,
belép a nagyterembe. Inkább visszafordult, a saját szobájába
kérette a vacsoráját.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
nő meg értett a ki nem mondott szavakból, másnap már nem is
kereste urával a kapcsolatot. Egész nap Katalinnal maradt, és így
tett harmadnap is. De ekkor Stephan érezte úgy, képtelen tovább
elviselni Mandi láthatatlan közelségét. Jóval a vacsora
után fölkerekedett, és bekopogott annak az asszonynak az ajtaján,
akiben vagy tíz éve hatalmasat csalódott. Veszekedni akart, azt az
elmaradt veszekedést, számon kérést akarta pótolni, amire tíz
éve végül is nem került sor, ami akkor, régen a körülmények
miatt elmaradt.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Hiszen
tíz éve látni sem akarta a nőt. Úgy érezte, ha csak egy
pillanatra is a szeme elé kerül, megfojtja. A féltékenység
romboló, ki tudja magából vetkőztetni az embert. Stephan önmagát védte, amikor úgy hajították ki Mandit a várból, hogy
még csak utána sem nézett. Az embereire bízta, hogy az asszony
holmiját összeszedjék, síró-rívó, dadájához ragaszkodó
leányát megvigasztalják.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Maga
meg elment vadászni. Az kellett, hogy minél messzebb legyen, ne
halljon egyetlen nyikkanást sem, mert a rengeteg női könny mindig
is elgyengítette. Nem akarta hallani az asszonynép sírását,
tudott úgy dönteni, ahogyan a birtok érdekei kívánták. Nem
lehet a várban tartani olyat, aki egyszer már megbotlott.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Magával
cseszett ki. Évekbe telt, mire Mandi hiányán ő is, a kisleánykája
is túl tudtak lépni. Nehéz volt egy olyat elfelejteni, akiben a
szeretet nem ismert határokat. Akinek sosem volt egyetlen rossz
szava sem.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
El
kellett volna, hogy vegye. De nemes ember nem vesz egy egy
elszegényedett polgárleányt, akármennyire is szereti. A nő meg nem
is volt belé szerelmes. Nem mondott nemet egyszer sem, amikor
bekopogott esténként az ajtaján, de nem volt szerelmes. Ezt
Stephan még tudta is. Hiszen látta, a szeme előtt zajlott a nő
szerelme, ki volt ülve az arcára. Mindenki láthatta. Abba a
lovagjába szeretett bele, aki egyszer rá nem nézett, aki minden
más asszonynak tette a szépet, de ennek az egynek soha.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Azután fordult a kocka. Senki nem érte, mire a nagy udvarlás.
Miért hajt hirtelen egy lovag olyan asszonyra, akin korábban keresztülnézett. Azután meg, megszökteti a várból. Csak utólag
derült ki, hogy együtt szöktek. A lovag pár nappal korábban
távozott, mindenki úgy tudta, rokonait indult meglátogatni. Erre
harmadnapra, egy nyári, álmos délutánon Mandi eltűnik, sétálni
indul, estig sem tér vissza. Tűvé tesznek érte mindent, mire a
szobájában, az ágyon valaki megtalál egy levelet.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Búcsúlevél
volt. Az asszony bejelentette, hogy feleségül kérték, és miután
aggódott, hogy a leányka miatt ura ugyan el nem ereszti,
megszökött. Saját családot szeretne, ezt írta. Jól gondolta,
hogy nem eresztették volna el egykönnyen. Nem csak a kis Katica, de az
apja is rabja lett az asszonynak abban a pár esztendőben, amit
Mandi a várban töltött.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Életem legnagyobb őrültségét követtem el, amikor elhagytalak.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Stephan
akaratlanul is elmosolyodik.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nem kell ekkorát hazudnod.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Az
asszony addig fészkelődik, míg szembe nem nézhetnek. Határozottan
mondja, szeme erősíti.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Nem hazudok. Miért is tenném? Volt időm gondolkodni.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Stephan
komoly arccal szól.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Akkoriban puszta kezemmel meg tudtalak volna ölni. Ma meg? Az előbb
dobtuk le a ruháinkat, itt fekszem melletted, és várom azt a
pillanatot, amikor benned újra megtalálhatom önmagam.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Az
asszony szeme elfelhősödik.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Ez szépen hangzik.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Mára ne várj többet. Ezzel a néhány szóval ki is udvaroltam
magam, és egy csókot szeretnék.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Egyet?
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Adsz többet is?
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
Mindenemet adom, ahogyan fertályórája mondtam. Ígértem. Csak
fogadj vissza magad mellé.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Az
utolsó szavakat az asszony már csak halkan suttogja, hiszen
fölösleges is már minden szó. Az érintések ideje jött el.
Stephan tenyerébe simítja a kedves arcot, ujjai a barna hajszálak
közé indulnak. Szája már a jól ismert ajkakon játszik. A
csókok után ütközet indul majd, olyan ütközet, amit, tudják jól,
mindketten megnyerhetnek.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/02/megfogant-49-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk)</a></div>
valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-32593640200543034512018-01-25T22:38:00.000+01:002018-02-08T22:45:29.327+01:00Megfogant 47. rész <style type="text/css">p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 120%; }</style>
<br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Köszönök
mindent. Ha magam szájával nem köszönhetem meg, köszönöm így,
levélben, hogy Katalint számomra fölnevelted. A vele töltött
néhány nap volt életem legszebb néhány napja. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Köszönöm,
hogy szerettél, az út előtt saját fiadnak fogadtál, és
megengedted, hogy apámként tiszteljelek. Vigyázz Katalinra! </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Ha
a levél előbb ér haza mint én, akkor a sors kereke valószínűleg
rosszul fordult. Isten legyen veletek! Egyetlen Katalinom, szeretlek.
Ölel urad: Miklós</span></div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">A
fiatal férfi a kezében tartja a frissen megírt levelet. Újra
végigfutja. Külön kellett volna Katalinnak írnia. De azt végképp
rossz ómennek érzi. Olyan végletesnek. Úgy gondolja, ha ír egy
búcsúlevelet kedvesének, azzal az élethez való kapaszkodó
szálakból eltép egyet-kettőt. Pedig a holnapi kilátásokat
nézve, így sem sok szál köti őt az élethez. Az igaz, hogy úgy
tudja, a herceg egy sebesülés miatt késlekedett, de egy forrás
nem forrás, és eddig senki nem akadt, aki újabb információval
szolgált volna, a megszerzett híreket megerősítette volna. Így
minden kicsit bizonytalanabb, mint ahogyan azt a kezében tartott
levélben lefestette. Magát biztatja a levél tartalmával.
Kicsinyíti a viadalt, ami reá vár. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Gondolatai
a leány felé futnak, Katalin felé, akinek úgy lett rabja, hogy az
a rabság önként vállalt, egy életre szól. Minden nap imádkozik,
hogy a leány, az asszonya meggyógyuljon, hogy az Úr megengedje,
újra közöttük legyen. Felejteni tudja a sok rosszat, élvezze a
mát. Könyörög az Úrnak, engedje meg, hogy feleségét újra a
karjaiban tarthassa, vele egy családot alkothasson, és áldja meg
az Úr ezt a házasságot egy gyermekkel. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Bár minden rendbe jönne! </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Bosszút
áll, és a bosszú eltöröl a földanya színéről egy gonoszt, az
ártatlan életek megrontójának valamikor bűnhődnie kell. Erre
gondol, ilyen szavakkal erősíti magát. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Az
ajtó felől erős kopogást hall. Ez a szolgája lesz, megismeri már
arról, ahogyan jelzi, hogy a szeme elé akar kerülni. Hosszú,
hosszú, hosszú, rövid, rövid, rövid. Ebben egyeztek meg. Ez a
jel, hogy nincs baj, Miklós ajtót nyithat, mert a folyosón barát
áll, nem ellenség. Kinyitja az ajtólapot, és tényleg szembenéz
a vigyori szolgájával, akit nem adna oda senkinek egy zsák
aranyért sem. Mert ilyen hűséggel csak olyanok bírnak, akik maguk
is szeretnek, ragaszkodnak, ismerik az embert már pendelyes kora
óta, és az ő ismeretségük tényleg velük egy idős. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Fölhoztam a vacsorádat. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Miklós
a fejével az asztal felé bök. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Tedd az asztalra! </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Hoztam egy kancsó bort is.
Jobbat alszol majd tőle. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Önts magadnak is egy kupával!
Ökör iszik magában. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">A
szolga szája, ha lehet, még inkább a füléig ér. Siet
teljesíteni az utasítást, nincs ellenére, hogy egy-két korty
jófajta borral zárja az estét. Egymás felé emelik a kupákat. A
szolga erős, határozott hangon szól. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">A győzelmedre iszok én most,
uram, és hiszem, hogy győzni fogsz. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Miklós
elgondolkozva bólint. A szolga összehúzza a szemöldökét. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Tegnap még nagyon bizakodó
voltál. Joggal. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Miklós
pár pillanatig csöndben marad, azután az asztal szélén heverő
levélre mutat. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Miközben ezt írtam, valami
rossz sejtelem fogott el. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Az
embere a fejét ingatja, de a szeme még mindig mosolyog. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Nem voltál te, uram, soha nagy
hívője a rossz sejtelmeknek. Apád is, te is mindig két lábbal
álltatok a földön. Amúgy meg nem csodálom, ha kicsit
elbizonytalanodtál. Ha az asszonyodra gondolok, engem is kiráz a
hideg. Mit kellett kiállnia! Holnap viszont itt a bosszú ideje, és
győzni fogsz. Nincs hozzád fogható vívó az egész országban, de
talán a földön sem. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Apám állandóan azt mondogatta,
mindenkinél van, lehet jobb. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Ezt mondogatta! Na és!? Az apák
már csak ilyenek. Belénk vernek egy csomó jó tanácsot, ez a
dolguk. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Ettől még, amit mondtam, igaz.
Tudod te is. Az elbizakodott ember hamar megütheti a bokáját! </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">A
szolga jókedvűen fölnevet! </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Uram! Uram! Csak nem ezzel fogjuk
tölteni az estét! Atyai jó tanácsokat ismételgetünk!? Akkor
egyet én is mondok! Az én apám mindig azt ismételgette, csak
előre nézz, édes fiam. A múlt lehúz. Nem érdemes most azon
rágódni, ami megesett, igyunk meg egy-két pohárral, holnap pedig
tegyük egyik lábunkat a másik után, és minden rendben lesz. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Miklós
megrázza a fejét, mint aki rossz álomból ébred. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Igazad van. Kár rágódnom azon,
ami megesett, törődjünk azzal, ami előttünk van. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Határozott
mozdulattal széttépi a megírt levelet. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
–
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Győzök! Isten engem úgy
segéljen! </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Néhány órával később fölvirrad a nap, és a két férfi úgy
cselekszik, ahogyan azt előző este borozgatás közben megfogadták.
Kinyitják a szemeiket, és teszik a lábaikat egymás után. A cél
az, hogy Miklós fölkészülten álljon a Sötét gróffal szemben a
mondott időben a küzdőtéren. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Eljön a pillanat. A lelátók telve. Meglepően nagy a csönd, mert
viadal azonnal kezdődik. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="https://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/02/megfogant-48-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk)</a></div>
valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-31241890676174101202018-01-18T23:35:00.002+01:002018-02-10T14:16:27.952+01:00Megfogant 46. rész<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
–
Meg fog gyógyulni! Meglásd, uram! Meg fog gyógyulni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
A
férfi bólint.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
–
De ne kiabáljuk el.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
Hallgatnak.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
–
Elküldettél a dadusért?</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
–
El, uram.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
Hallgatnak
újra. A férfi saját gondolataiba mélyed. Itt lesz, hát újra a
várban az egyetlen asszony, akiben a felesége halála után
megbízott. Aki, miközben a leányát babusgatta, az ő szívét is
megdobogtatta. Az egyetlen szeretője, aki megcsalta, aki képes volt
egy esküdt ellenségével megszökni. Szembe kell néznie azzal,
akit még mindig szeret, akit nem tud gyűlölni, bár kellene.
Szembenéz. Megkéri. Ezért a leányért, az egyetlenért, mindent
megtesz.</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
<b>14. fejezet</b><br />
<br />
Apámuram
és Édes Egyetlenem! Ma írok apámuramnak és kis feleségemnek egy
levelet, holnap azután vagy élek vagy halok. Holnap ugyanis meglesz
az összecsapás. A Sötét herceg fölvette a kesztyűt, urunk,
királyunk színe előtt holnap délelőtt megtörténik a viadal
életre- halálra.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
Sokáig
vártam erre az alkalomra. Tétlenül vártam hetekig, de nemrég
fordult a kocka, a herceg váratlanul megjelent a lovagi tornán,
akkor, mikor már senki nem számított rá. Miért nem jött
korábban? Nem sejtette azt senki. Hiába próbáltuk kitudni a titkot.
Senki nem hallott, nem mondott semmi bizonyosat.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
Azután
éppen azon a napon, mikor az úr elém vezérelte az egyik
legrégebbi cimborámat, segítségemre, ím azon a napon megjelent a
herceg is a városban, teljes kíséretével, ahogyan szokott. És a
cimborámnak, megint csak isteni szerencsével, van egy rokona a
herceg emberei között. Így azután két nappal a találkozásunkra,
már enyém volt a hír, amit a herceg titkolni igyekszik.<br />
Hiszen tudja apámuram, milyen titok az, amit már akár ketten is tudnak!
Semmilyen! Borozgatás közben kiderült, miért késlekedett a
herceg a jeles királyi tornáról. Megsebezték! Őt, aki maga azt
terjeszti, mindenki beszéli, semmilyen fegyver nem fog, semmilyen
fegyver meg nem sebezhet. És akkor egy egyszerű pór ember, egy
egyszerű pásztor belemélyeszti a tőrét. Nem talál létfontosságú
szervet a tőr, de komoly sebet okozott, mert a Sötét herceget
hetekre ágynak döntötte.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
Így
a herceg életében először távol kellett volna, hogy maradjon. De
apámuram ismeri a hatalmasokat. Tudja, nem mérik föl időben, hogy
vesztésre állnak. Az okozza a vesztüket, aminek korábban a
szerencséjüket köszönhették. A bátorságuk, a vakmerőségük,
a képességük, hogy mindenen szemrebbenés nélkül
átgázolnak. Hogy nem fordulnak soha vissza, nem néznek hátra. Hát
ez lett a veszte. Nem akart meghátrálni, eljött a tornára. Abban
bízott, mindenki már a látásától is félholttá riad, így könnyű
dolga lesz. De már tudom a titkot, tudom, hol sebesült meg, hol
érzékeny. Ki fogom használni. És győzök, ha Istenünk is úgy
akarja.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
De ha a szerencse nem állna az oldalamra, apámuramnak kell bosszút
állnia. Tegye meg értünk, a leányáért. </div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
Köszönök mindent. Ha
magam szájával nem köszönhetem meg, köszönöm így, levélben,
hogy Katalint számomra fölnevelted. A vele töltött néhány nap
volt életem legszebb néhány napja.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
Köszönöm,
hogy szerettél, az út előtt saját fiadnak fogadtál, és
megengedted, hogy apámként tiszteljelek. Vigyázz Katalinra!
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
Ha
a levél előbb ér haza mint én, akkor a sors kereke valószínűleg
rosszul fordult. Isten legyen veletek! Egyetlen Katalinom, szeretlek. Ölel urad: Miklós</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
A blog legrövidebb bejegyzése. :-( Elnézést kérek. :-) </div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
<a href="https://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/01/megfogant-47-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk)</a></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0in; text-indent: 0.6in;">
<br /></div>
valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-31375753675335424022018-01-11T19:01:00.002+01:002018-02-09T12:07:27.959+01:00Megfogant 45. rész<style type="text/css">P { margin-bottom: 0.21cm; direction: ltr; color: rgb(0, 0, 0); }P.western { font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt; }P.cjk { font-family: "WenQuanYi Micro Hei"; font-size: 12pt; }P.ctl { font-family: "DejaVu Sans"; font-size: 12pt; }A:link { }</style>
<br />
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Csupa rosszat álmodtam.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Nem kell azzal törődni, édes gyermekem. Ne gondolj most semmi
rosszra! Kinyitom neked az ablaktáblákat, ragyogó napsütés van
odakinn, engedjünk be egy kis friss levegőt.</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Nem vár semmit, teszi, amit mondott, hűs szél sodor a szobába
zöld, nemrégen esőmosta illatokat. Bárcsak ilyen könnyű lenne a
gonosz emlékektől megtisztulni...</div>
<a name='more'></a><br />
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Stephan visszafordul az ágyhoz. Pár pillanattal korábban a
karjaiban tartotta a leányát, ölelte, szerette, ringatta. Most,
miközben vet egy pillantást a kinti, esőtől körbetisztogatott,
ragyogó tájra, azon töri a fejét, mi is legyen az első néhány
szava.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Az előző hetekben számtalanszor gondolkodott azon, hogyan tudná a
leányát itt tartani, ha egyszer a bolyongásból visszatér. Hogyan
tudná elérni, hogy a sötétség többé már ne nyelje le, és
egyre bizonyosabb benne, hogy Istene kezébe adta a választ.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A kezdet kezdetétől gondolt a legrosszabb lehetőséggel. Attól a
naptól fogva, hogy a Sötét herceg elrabolta Katalint, attól
kezdve ott lebegett a család fölött az árnyék. Persze,
imádkozott, nehogy megtörténjen és hogy a herceg
csak válságdíjat kérjen. Ebben bízott. Ki sem merte mondani a
reményeit, mert az összes embere kinevette volna, vagy ami még
rosszabb, azt hitték volna, elment az esze. A bánat képtelenebbnél
képtelenebb gondolatokra készteti az embert.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Amikor pedig a Sötét herceg a maga kegyetlen szavaival a képébe
vágta, hogy a leány nem leány többé, minden illúziója
elomlott. A kétségbeesés, a tehetetlenség érzése akkor úgy
gyűrte le, hogy már mozdulni sem maradt ereje. Ebben a pillanatban
érkezett meg hozzá Miklós, a legmélyebb ponton kezdtek
beszélgetni, és a fiúnak sikerült az apát fölráznia.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Attól a beszélgetéstől újra tudott a jövőbe nézni,
gondolkodni, terveket szőni. A cselekvést akkor a fiúra hagyta,
számot vetett azzal, hogy a bosszúállást arra kell hagyni, akinek
a bosszú sikerülhet. Ha Miklós terve nem sikerül, cselt kell
kieszelni, a ködös jövőben megteszi majd ő is, amit megtehet a
leányáért.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Most itt van teendő. Az Úr megajándékozta egy gyönyörű
gyermekkel. Nem fogja hagyni, hogy az egyetlen leánya a sötétségbe
süllyedjen! Fénybe kell hozni! Meg kell mutatni, hogy a
veszteségeken túl is van élet.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Mosollyal az arcán ül le az ágy szélére, bár az aggodalom ott a
szemeiben, ki tudja, még meddig. Megfogja, gyengéden megszorítja a
keskeny kézfejet. A kitisztult szemekbe néz.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Nagy boldogságot küldött reánk az ég. Azon kell lenned, hogy
minél hamarabb összeszedd magad. Olyan feladat vár reád, amilyen
feladatot Istenünk anyja, Szűz Mária kapott a mi Urunktól annak
idején. A legszebb feladatot kaptad, amit nőként kaphattál –
újra megszorítja az ujjakat, biztató tekintettel mosolyog. –
Gyermeket vársz, kicsi kincsem. Egy gyermek növekszik benned.</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin összehúzott szemöldökkel, zavart tekintettel néz az
apjára. Hangja erőtlen suttogás csupán.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Egy... egy gyermek...</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Stephan határozottan bólint.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Így van. Minden szavam igaz. És örülnöd kell, ahogyan én
örülök.</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin iszonyú fáradtságot érez. Örömet semmit. Nem tudja a
hírt hová tenni. Gondolatai kuszák, megfoghatatlanok. És ismeri,
nagyon jól ismeri az apját. Nincs annak a vonásain kirobbanó,
szép öröm. Némi szomorúság, és elmélyült, minden mást fölülíró
fáradtságot lát Katalin. Ha van is egy kis mosoly, megbújva
az ajkak széleinél, halvány, mint az őszi szürkület színei.
Katalin az apját kutatja. Stephan határozottan szól, hangja csupa
gyöngédség.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Fölneveljük azt a gyermeket, meglásd, segítek.</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Miklós?</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Most nincs a várban, nem lehet őt néked előhozni. De támogat,
melled áll. Nem tudom, mire emlékszel, kicsi kincsem, de mielőtt téged
elnyelt ez a betegség, Miklós, és te is kimondtátok a szavakat.
Egy pár vagytok ti már urunk színe előtt.</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Katalin próbál visszaemlékezni, de a képek olyanok, mint lepkék
a réten, lehetetlen elcsípni őket. Az apja szavai alig-alig jutnak
el hozzá. Hallja, de képtelen fölfogni őket.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Gyermeket vársz, élet indult benned. Vigyáznod kell magadra,
enned kell, kicsi bogaram, elfogysz különben, mint a gyertyaszál.</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Meleg leves csorog le a torkán. Az első kanál megköhögteti, de
utána kellemes érzés önti el. Ez az otthon íze. Itthon van,
nincs semmi baj. Vigyáznak rá... Mély álomba zuhan. Az ágya
mellett álló három ember összenéz. Az idősebb asszony szólal
meg először, miközben keresztet vet.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Meg fog gyógyulni! Meglásd, uram! Meg fog gyógyulni.</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A férfi bólint.</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– De ne kiabáljuk el.</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Hallgatnak.
</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Elküldettél a dadusért?</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– El, uram.</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Hallgatnak újra. A férfi saját gondolataiba mélyed. Itt lesz,
hát újra a várban az egyetlen asszony, akiben a felesége halála
után megbízott. Aki, miközben a leányát babusgatta, az ő szívét
is megdobogtatta. Az egyetlen szeretője, aki megcsalta, aki képes
volt egy esküdt ellenségével megszökni. Szembe kell néznie
azzal, akit még mindig szeret, akit nem tud gyűlölni, bár
kellene. Szembenéz. Megkéri. Ezért a leányért, az egyetlenért,
mindent megtesz.</div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="https://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/01/megfogant-46-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk) </a></div>
<div class="western" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-89868871427428876262018-01-04T23:09:00.002+01:002018-01-11T19:02:30.863+01:00Megfogant 44. rész<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Félve
áll meg az ajtó előtt, fél attól a látványtól, ami majd bent
fogadja. Megkocogtatja az ajtólapot, inkább csak megszokásból,
mert a leánya vidáman csengő hangjára, tudja jól, hiába számít.
</span></div>
<a name='more'></a><span style="font-family: "times new roman" , serif;">A kopogásra nem jön semmi válasz. Csak a süket csönd zuhan a vár
urának fülébe. Óvatosan nyit be, szeme egyből az ágyon, de
ekkor hirtelen elakad a mozdulatsor, mert Stephan csak az üres ágyat
látja. Értetlenség ül az arcára, összehúzza a szemöldökét,
kijjebb tolja az ajtólapot, már belátja az egész helyiséget, de
a leánya nincs sehol. Az aggodalom minden más érzést elnyom. </span>
<br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">A
lépcsőház felől facipők kopogását hallja, hátra néz, egy
szolgálóleány közeledik. Fiatal, nem régen került a leánya
mellé, azt gondolták, a cserfes, mosolygós, apró kis teremtés
sürgése-forgása jót tehet majd Katalinnak. A leányka a vár urát
nézi, kicsit megszeppenve, mert az a kötelessége, hogy Katalin
mellett legyen, de az ura tekintete nem mérges, nem akar számon
kérni semmit. A tekintetben zavar van, talán remény is. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Katalin?
</span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Most
a leányka tekintetébe is értetlenség költözik, mert már ő
maga is az ajtóban áll, és látja az üres ágyat. Védekezni
kezd, gyorsan hadarja. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Csak
pár pillanatra mentem ki. Friss vizet hoztam – a kezében
tényleg ott a korsó. – Mozdulatlanul feküdt, ahogyan
szokott. Hol lehet? </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Végre
a vár ura összeszedi magát, beljebb lép. És ahogyan közeledik
az ágyhoz, a függönyök mögött meglátja Katalint a földön
heverni. Mindketten sietve teszik meg a következő lépéseket.
Stephan fölemeli az elomlott testet. Megrettenve jut tudatára, hogy
a test milyen könnyű, egyre könnyebb. Leteszi a leányát, eligazítja annak ruházatát, a takarót. Mellette a kis cserfes egyfolytában
fecseg. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="text-indent: 22.6771659851074px;">– </span><span style="font-family: "times new roman" , serif;">Nem
értem, mi történhetett. Sosem akart még fölülni sem, mióta itt
vagyok. Azt is tehetetlenül tűri, ha vizes kendőkkel áttöröljük,
itatjuk. Soha nem láttam még megfordulni sem egyedül. –
elhallgat, majd fölkiált – Uram! Megtörtént a csoda! A
leányod megmozdult, kikelt az ágyból. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Az
úr lemondóan legyint. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Dehogy
kelt, kiesett. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">A
gyerekszáj ellenkezik, elfelejti, hogy urának a tiszteletteljes hallgatást megadja.</span></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Nem
uram, nem. Itt találtunk rá – a földre mutat. – Látod,
lépnie kellett egyet-kettőt, miután fölkelt. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Ha
fölkelt is, összeesett. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">A
félig-meddig még gyermek keresztet vet. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Uram!
Megver bennünket az Isten, ha nem hiszünk. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Ekkor
az ágy felől halk nyöszörgés kel, a kisleányka és ura is
odakapja a fejét. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Hallottad,
uram!? Azt mondta, Istenem! </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">A
férfi legyint, az égnek emeli a tekintetét. De ekkor megint
nyöszörgés hallatszik, és Stephan maga is érteni véli a szót. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Miklós.
</span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">A
férfi ajkain néma ima formálódik. Istenét szólítja. Bízni
kezd hirtelen, mert már maga is látja a változást, a leánya
ajkai között hangok születnek. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Apa?
</span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Már
a szemek is nyitottak, és értelem ül bennük. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Hol
vagyok? </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Az
apa szavai gyorsan pörögnek, nyugtatóan szól, miközben
végigsimít az elkeskenyedett kis kézen. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Itthon
virágom, a saját ágyadban. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Mi
történt? </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Nagyon
beteg voltál. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Nem
emlékszem semmire. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Az
apa azt gondolja, milyen jó ez így, és bár így maradna minden.
Nem fog. Miklós mesélte, hogy Katalin egyszer már fölébredt az
emlékei nélkül, és gyorsan visszajöttek az emlékek. Most hosszú
volt az álom, a tehetetlenség időszaka, vajon mikor térnek vissza
a durva képek? És vajon a gonosz mikor gyűri le majd a leányt újra?
Meddig tart a kegyelmi állapot? Lesz-e valaha kiút? </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Az
apa szótlanul öleli karjaiba a leányát, ringató mozdulatai
önmagát is megnyugtatják. Talán tényleg hinni kell. Hinni a
csodában. Abban, hogy a leánya élete mindenek ellenére újra a jó
kerékvágásba zökkenhet. Fölsóhajt. Szeme sarkába könnyek
gyűlnek, és így hogy a leány a karjai között fekszik, ki sem
törölheti őket. Vénembert csinált belőle az utolsó negyedév.
Össze kell szednie magát. Megrázza a fejét. Puhán visszahelyezi
a párnákra, majd elengedi a vékonnyá fogyott kis testet. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Gyöngyöm,
bokrétám, enned kell legelőbb. Hosszú ideje betegeskedsz. Hozatok
a konyháról egy kis erőlevest. Csak pár kanállal, de enned kell.
</span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Katalin
bólint. A lányka már szalad is, apa és leánya kettesben
maradnak. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Csupa
rosszat álmodtam. </span>
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– <span style="font-family: "times new roman" , serif;">Nem
kell azzal törődni, édes gyermekem. Ne gondolj most semmi rosszra!
Kinyitom neked az ablaktáblákat, ragyogó napsütés van odakinn,
engedjünk be egy kis friss levegőt. </span></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;">Nem vár semmit, teszi, amit
mondott, hűs szél sodor a szobába zöld, nemrégen esőmosta
illatokat. Bárcsak ilyen könnyű lenne a gonosz emlékektől
megtisztulni...</span></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/01/megfogant-45-resz.html" rel="nofollow"><span style="font-family: "times new roman" , serif;">(folytatjuk)</span></a></div>
valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-17318647244443298882018-01-01T10:07:00.004+01:002018-01-01T10:07:59.667+01:002018 :-)Kívánok minden olvasómnak olyan új esztendőt, amilyet szeretne. :-) Szép évet Néktek! Ágivalentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-60486144533860461612017-12-28T17:10:00.000+01:002018-01-04T23:13:17.553+01:00Megfogant 43. rész<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Nem
szoktam meg, hogy bárki nemet mondjon egy udvarias kérésemre.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Udvarias
kérés!? Nemet mondtam, uram, immár harmadszor, nagy
udvariatlanság, hogy a válaszomat egy gyermek fecsegésének
tartod, hiszen harmadszorra kérded ugyanazt. Így negyedszerre is,
nem. Nem adom hozzád a leányomat.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
Sötét gróf hirtelen lépi át a távolságot, a kettejük
közöttit. Suttog, miközben az apa látja a gróf mögött álló
embere baljós vigyorát is.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– A
saját száddal mondasz majd igent! De akkor már késő lesz!</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Hátat
fordít, int az emberének, köszönés nélkül sietnek ki az ajtón.
Alig telt el két hónap, és a sötétség elborította életüket.</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
várúr az emlékek hatására ökölbe szorítja a kezét. Meg tudná
fojtani egy kanál vízben azt az állatot, aki az életüket tönkre
tette. Neki kellett volna a fővárosba utaznia, elégtételt vennie,
de a lovagjai és Miklós is lebeszélték. Tény, hogy ha párbajról
volt szó, már nem tudott fiatalkori önmaga lenni. A fiúnak jóval
nagyobbak az esélyei arra, hogy legyőzze a grófot, feltéve, ha az
hajlandó a kesztyűt fölvenni, a kihívást elfogadni.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
azzal a tervvel indult el, hogy a lovagi tornán mindenki szeme
láttára dob kesztyűt a Sötét gróf lába elé, így az az
életre-halálra szóló kihívást el kell, hogy fogadja, ha nem
akar annyi ember szeme láttára megszégyenülni. Már vagy másfél
hónap, több mint hat hét telt el, mióta a fiú elment. Azóta
semmi hír. Majdnem semmi. Egyetlen rövid levél, amiben Miklós
arról írt, hogy a torna megkezdődött, de a Sötét lovagot senki
nem látta, hírt sem hallottak felőle, senki nem érti, miért
hagyott föl korábbi szokásával, miért nincs ott a tornán.
Ennyi. Ő maga pedig tehetetlen vénembernek érzi magát. Egy
helyben vár, és csak néz ki a fejéből naphosszat.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Istenem!
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
gond nem vénembert, de vénasszonyt csinált belőle! Ideje, hogy
összeszedje magát. Párbajban nem győzheti le a grófot, de
álruhában bejuthat a várába, kilesheti a megfelelő pillanatot,
és beleállíthat egy tőrt a fekete szívbe. Bosszút állhat, ha
Isten engedi.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
lovagiasság szabályait ideje sutba dobni. Szemtől szembe kiállni
a gróffal lehetetlen, hát úgy áll bosszút, ahogyan tud, lesből
fog támadni. Megfizet egy csapat vándorszínészt, közéjük áll,
és meglátogatják a grófot a saját várában. Alkalmas pillanatot
vár, és megöli azt az emberek szemetét. Ha sikerül megölnie a
grófot, az emberei azonnal megölik őt magát is. Sőt,
lekaszabolják az összes vándorszínészt is.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Ez
az egy bántja. Jobb lenne olyan tervet kieszelni, ahol nem ránt a
sírba tucatnyi embert magán kívül. Egyedül hogyan, milyen
álruhában juthatna be? Napok óta ezen őrlődik. Már beszélt a
legbizalmasabb emberével is, mert több szem többet lát. Ki juthat
be az ország egyik legjobban őrzött várába? Vándorpap, koldus
szóba sem jöhetett, a Sötét gróf köpött a hitre, és nem volt
meg benne az együttérzés egyetlen szikrája sem, ezt mindenki
tudja. A neve napja környékén viszont mindenféle muzsikust
beengedtek a várba, mert a lakomák egy hétig tartottak. Ezt
kellene kihasználni.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Mindketten,
a gróf is, ő maga is a Stephan névre hallgatnak. A sors különös
fintora... Ha muzsikusként akar a várba bejutni, még várni kell.
Több hónapot a névnapig. Lesz-e türelme annyit várni? Ha a
fiúnak nem sikerül bosszút állnia, rajta a sor. Minden esetre
elkezdett szakállt növeszteni, hogy ne ismerjék föl olyan
könnyen. Áldja holtában az anyját, aki gyermekként a lantra
szoktatta. Jó tudást szerzett, szépen énekelt. Bejuthat, úgy
ítélte.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Nagyot
sóhajt. Tenni kellene azonnal, ehelyett várakozik, és ez maga a
gyötrelem. Asszonynak való várni, nem embernek!
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Adj,
Uram türelmet! Mert a türelmetlen ember rosszul léphet!
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Most
azzal kell foglalkozni, ami előtte van. Azt a bajt kell előbb
orvosolni, ami a leányával megesett. Meg kellene látogatnia Katalint.
Egy hete nem járt a szobájában. Minden látogatás maga a
gyötrelem. Látni az egyetlen leányát feküdni, mint egy darab fa,
semmibe meredő tekintettel, magatehetetlenül, mozdulatlanul.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Nagyot
sóhajt, nekiindul. Elejében, mikor hazaértek, mikor még Miklós
is a várban volt, hosszú-hosszú órákat töltöttek Katalin
mellett, együtt és felváltva is. De hiába volt a sok
gondoskodás, mert Katalin állapota egyre csak romlott. Nem tudta
elítélni a fiút, mikor az bejelentette, hogy útnak indul,
különben beleőrül a várakozásba. Stephan is ezt érzi, és a
tehetetlenség letaglózza. Így maga is egyre ritkábban lép be a
beteg szobájába, egyre rövidebb ideig marad. Immár egy hete
nem látta a leányát. </div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Félve áll meg az ajtó előtt, fél attól
a látványtól, ami majd bent fogadja. Megkocogtatja az ajtólapot,
inkább csak megszokásból, mert a leánya vidáman csengő hangjára, tudja jól, hiába számít.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2018/01/megfogant-44-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk)</a></div>
<br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-77566888909753877732017-12-26T07:40:00.001+01:002017-12-26T07:40:31.236+01:00Karácsony :-)Kívánok Néktek az ünnep alkalmából olyan rokonokat, barátokat, akik igazán szeretnek! Gyönyörű napokat! :-) Ágivalentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-7333821099145657942017-12-23T15:42:00.000+01:002017-12-28T17:15:07.766+01:00Megfogant 42. rész<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Édes
egykomám! Már te nem mész semerre! Megmondom én azt is, hová
szállt az ördögök fattya! Mindent tudok! A fekete csődörhöz
címzett fogadóban találod, ha keresed! Hol máshol? De ne most
keresd! Sőt! Azt mondom, jobban teszed, ha soha nem keresed! Bár,
meg kell hagyni, amiben mester a nagyúr, abban mester vagy te is!
Karddal tudsz bánni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Miklós
kénytelen közbevágni, mert különben sosem jut szóhoz.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– A
szolgámat csak megkeresem...</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Brendon
közeléből azonban nem lehet egykönnyen távozni.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Dehogy!
Majd megtalál ő téged, ne aggódj! Inkább ülj le, halljam, mi
dolgod a herceggel! És megígérem, segítek, ha tudok. – A
vidám szemekbe egy pillanatra komorság költözik. – Amit
eddig a hercegről hallottam, csak a fele igaz, már megérdemli,
hogy valaki végre kiirtsa ebből az árnyékvilágból.</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<b>13. fejezet</b></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<b><br /></b></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Biztos
vagy benne?
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Bár
ne lennék, uram. Én mosdatom, teszek-veszek körülötte álló
nap. A leányod vékonyodik, lassan hálni jár belé a lélek. A
hasa meg... egyre jobban domborodik, és tegnap megéreztem a
mozgást. Akármi nő is a leányodban, uram, de életerős,
megmozdult.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi arcán egy fájdalmas fintor fut át.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Még
ez is! Minden nappal tehetetlenebbnek érzem magam. Ha élne a
feleségem...
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Már
egy hete mondogatom, uram, hogy hívasd a várba a dadust. Sokat
tehetne azért, hogy a leányod összeszedje magát.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Tíz
éve kihajítottam a várból, és most kolduljak nála?
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Uram!
Uram! Akkor sem értette senki, hogy egy olyan apró kis botlásért
miért kellett akkora büntetést szabnod annak a szegény
asszonynak.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Szegény
asszony!? Összeszűrte a levet az egyik ellenségemmel!
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Szerelmes
lett. Nincs abban semmi rossz. És bebizonyosodott, hogy amiért
megkörnyékezték, arról semmit el nem árult. Egy szót sem
mondott arról, hol őrizgeti a család a kincseit.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Akkor
is! Kiszökött a várból. Két hétig a színét sem láttuk.
Szegény kis leányom meg csak sírt utána.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– A
dadus is csak asszonyból van uram! Könnyen megbotlott, de a szíve
arany. És két hét alatt észhez tért. Mikor látta, hogy csak
kihasználják, ott hagyta azt a nyomorultat, és visszajött
uramhoz, leleplezte az árulót, és ezzel nagy bajtól óvott meg
bennünket.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi nem szól, arca elgondolkodó. A középkorú nő úgy érzi,
mióta a kisasszonyka hazakerült, és ő a javaslattal elő mert
állni, azóta most először van remény arra, hogy.a javaslatait
ura igazán meghallgassa. Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. A
leány mellé az anyja kellene, hogy nincs, az az asszony kell, aki
Katalin számára az anyát jelentette. Így azután megint, lelkesen
kezd a szó dőlni belőle.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Hidd
el, jó uram, nem bánod meg, ha reám hallgatsz! A leányodban alig
van már élet, efelől semmi kétség. Félre kell most tennünk
minden korábbi sérelmünket, és menteni, amit még lehet. Küldess
a dadusért, amíg nem késő!
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi fölnéz, szemei az előtte álló szolgálóasszony
tekintetét keresik.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Biztos
vagy benne... hogy gyereket vár? Hiszen még alig telt el három
hónap, hogy a leányomat elrabolták, nem látszódhat az még,
van-e benne gyermek.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Uram!
Ha nekem nem hiszel, hívass egy bábaasszonyt!
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
nő tekintetében sértődöttség.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Jól
van, jól van...
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Hosszan
hallgatnak.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Elmondtad
már valakinek?
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
válasz egy alig észre vehető pillanatot késik.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Dehogyis,
uram!
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Ez
nem igaz. A férjének mondta el először, aztán a papnak.
Mindketten azt a tanácsot adták neki, hogy ne várjon a hírrel,
azonnal szóljon az apának. És most itt áll. Elég nagy kínban
van, mert rossz hírt vinni nem könnyű. Magyarázkodik.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Ha
a leányod nem lenne ilyen vékony, nem lennék benne biztos... de
így.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Nincs
valami mód... valami mód, hogy ne szülje meg?
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Az
asszony tekintetében rémület. Többször egymás után keresztet
vet.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Uram!
Uram! Megver bennünket az Isten!
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
férfi fáradtan legyint.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Már
megvert! – Elfordul. – Hívass egy bábaasszonyt! És
küldess a dadusért is!
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Az
nő enyhén biccent és kisiet. A várúr magára marad. Az egyik
ablakhoz lépked. Az ablaktáblák sarkig tárva, a légáramlat
kellemes, meleg levegőt húz a szobába. Messzire ellátni. A folyó
kanyarulata, a távoli hegyek belopják magukat az ember szívébe. A
várúr bő másfél évtizede ebben talál vigaszt. Valami állandó
szépségbe lehet kapaszkodni ezen a világon, ami a benne élő
embereket tekintve egyre romlik.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Elvesztette
az asszonyát, azután csak teltek az évek. A leányka viszont,
igaz, ami igaz, az örömére szolgált. Élénk volt, cserfes, nem
lehetett nem szeretni. Azután az idén, a felesége halála napján
beállított hozzá a herceg, a hercegek legsötétebbike. Feleségül
kérte a leányát, a szeme fényét, akit magának a királynak sem
adott volna szívesen. Hát még egy ilyennek! Hiszen az egész
földön nem akadt egyetlen ember sem, aki csak egyetlen jó szót
tudott volna mondani a grófra.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Nemet
mondott a kérésre. Azonnal. Határozottan. Istennek, Krisztus
urunknak szánja a leányát. Ezt állította. Apáca lesz belőle,
megfogadta. De a gróf nem hitt neki, a tekintetét míg él, el nem
felejti. Keménység, hidegség volt abban.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Nem?
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Mondtam,
uram. A leányomat elígértük az egyháznak.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Én
meg azt hallottam, férjet keresel neki. Hús-vér férjet.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Rosszul
hallottad.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Beszélhetek
a leányoddal?
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Nem.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
gróf hangszíne fenyegetővé válik.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Nem
szoktam meg, hogy bárki nemet mondjon egy udvarias kérésemre.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– Udvarias
kérés!? Nemet mondtam, uram, immár harmadszor, nagy
udvariatlanság, hogy a válaszomat egy gyermek fecsegésének
tartod, hiszen harmadszorra kérded ugyanazt. Így negyedszerre is,
nem. Nem adom hozzád a leányomat.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
A
Sötét gróf hirtelen lépi át a távolságot, a kettejük
közöttit. Suttog, miközben az apa látja a gróf mögött álló
embere baljós vigyorát is.
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
– A
saját száddal mondasz majd igent! De akkor már késő lesz!
</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
Hátat
fordít, int az emberének, köszönés nélkül sietnek ki az ajtón.
Alig telt el két hónap, és a sötétség elborította életüket.</div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 150%; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.6cm;">
<a href="http://valentinagi1001.blogspot.hu/2017/12/megfogant-43-resz.html" rel="nofollow">(folytatjuk)</a><br />
<br />
Nincs csütörtök, de legalább van folytatás. :-) Szép estét!</div>
valentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5979721620016249904.post-43185250875812763482017-12-21T21:31:00.000+01:002017-12-21T21:31:21.554+01:00Karácsony :-)Ma csak pár sorra futja, holnap vagy holnapután este tudom föltölteni a következő részletet. Addig is minden olvasómnak kívánok lelkes készülődést a közeledő ünnepre, kifogyhatatlan energiákat Néktek és sok örömet! Ágivalentinagi1001http://www.blogger.com/profile/09586555272774939921noreply@blogger.com1