2018. január 25., csütörtök

Megfogant 47. rész


Köszönök mindent. Ha magam szájával nem köszönhetem meg, köszönöm így, levélben, hogy Katalint számomra fölnevelted. A vele töltött néhány nap volt életem legszebb néhány napja.
Köszönöm, hogy szerettél, az út előtt saját fiadnak fogadtál, és megengedted, hogy apámként tiszteljelek. Vigyázz Katalinra!
Ha a levél előbb ér haza mint én, akkor a sors kereke valószínűleg rosszul fordult. Isten legyen veletek! Egyetlen Katalinom, szeretlek. Ölel urad: Miklós

2018. január 18., csütörtök

Megfogant 46. rész

​– Meg fog gyógyulni! Meglásd, uram! Meg fog gyógyulni.
A férfi bólint.
– De ne kiabáljuk el.
Hallgatnak.
– Elküldettél a dadusért?
– El, uram.
Hallgatnak újra. A férfi saját gondolataiba mélyed. Itt lesz, hát újra a várban az egyetlen asszony, akiben a felesége halála után megbízott. Aki, miközben a leányát babusgatta, az ő szívét is megdobogtatta. Az egyetlen szeretője, aki megcsalta, aki képes volt egy esküdt ellenségével megszökni. Szembe kell néznie azzal, akit még mindig szeret, akit nem tud gyűlölni, bár kellene. Szembenéz. Megkéri. Ezért a leányért, az egyetlenért, mindent megtesz.

2018. január 11., csütörtök

Megfogant 45. rész


– Csupa rosszat álmodtam.
– Nem kell azzal törődni, édes gyermekem. Ne gondolj most semmi rosszra! Kinyitom neked az ablaktáblákat, ragyogó napsütés van odakinn, engedjünk be egy kis friss levegőt.
Nem vár semmit, teszi, amit mondott, hűs szél sodor a szobába zöld, nemrégen esőmosta illatokat. Bárcsak ilyen könnyű lenne a gonosz emlékektől megtisztulni...

2018. január 4., csütörtök

Megfogant 44. rész

Félve áll meg az ajtó előtt, fél attól a látványtól, ami majd bent fogadja. Megkocogtatja az ajtólapot, inkább csak megszokásból, mert a leánya vidáman csengő hangjára, tudja jól, hiába számít.

2018. január 1., hétfő