Kettő együtt 14. rész

20. fejezet

Kint a hó egyre nagyobb pelyhekben, egyre sűrűbben hullik, a járdán sehol egy lábnyom, az utcákon már nincs egy lélek sem. Csönd van, amilyen csönd csak vidéken, hegyek között, eldugott kis utcácskákon lehet.

Kettő együtt 13. rész

18. fejezet

Késő délután, estefelé ébred, egyedül. Először azt sem tudja, hol van. Lassan eszmél. Utazás, szállodai szoba, az ágy mellett egy gyönge fényű lámpa. Sorban bevillannak a délután képei.

Kettő együtt 12. rész

17. fejezet

– A kurva életbe! A rohadt kurva életbe! Hát, nem megmondtam!

– Erre! A fogadóból elkötünk két lovat!

– Ez már a halál! Föl fognak lógatni bennünket!

Kettő együtt 11. rész

16. fejezet

Napok óta úton vannak, de közelednek, egyre ismerősebb a táj, egyre ismerősebb a beszéd. Otthon van újra. Alig tudja a könnyeit leplezni. Nem akarja emellett a két erős férfi mellett a gyönge nőt játszani. Egész úton könnyedebbnek, vidámabbnak mutatta magát, mint amilyen valójában.

Kettő együtt 10. rész

14. fejezet

– Boldog szülinapot!

– Köszönöm!

A vacsora maradéka fölött mindketten átnyúlnak, összekoccantják a két teletöltött poharat. A férfi mélyen asszonya szemébe néz, elmosolyodik.

Kettő együtt 9. rész

Az asszony már mezítláb, kabát nélkül áll az előszobában az ismerős tárgyak között. Vet egy pillantást a tükörképére.

– Mint egy vizihulla. – dünnyögi halkan.

Kettő együtt 8. rész

(folytatás)

Immár nincs közöttük semmi, csupán a férfit takarja az alsóruhája, de fölül már ő is mezítelen. Bőr a bőrön, villanások, tovaszaladó futótűz, melegség, hőség, tomboló nyár, maga a pokol.