Kettő együtt 2. rész

(folytatás)

A lovag a nyakát nyújtogatja, de hiába nőtt magasra, az előtte álló emberektől, a saját szolgája tökfejétől nem lát semmit. Mindenütt barna arcok tömkelege, sehol egy szőke női fej. Az egyre erősödő zsongásból kihallja az embere hangját.
– Éppen kurkásszák! Fene ette volna meg a hájas ujjaikat!

Kettő együtt

Kettő együtt

Percekig feküdt mozdulatlanul, agyából minden kihullott, nem gondolt senkire, semmire. Azután újrakezdődött, nyögdécselve tornázta magát egyre magasabbra. A dolog sosem volt könnyű, útközben kisebb völgyeken, hegyeken vergődött keresztül, ilyenkor leírhatatlanul megfejthetetlennek érezte az erőket, amelyek a mélyben munkálkodtak.

Árnyékban 25. rész

24. fejezet

– Minden rendben! – Márta hangja határozott. – Lehet, hogy korábban jött ez a legényke, de nem annyival, hogy baj legyen. Mindketten, anya is, fia is rendben vannak! Pihenjetek le! A gyereket is kimerítette a szülés, néhány órát alhattok! Nyúzottnak látszol, uram!

Árnyékban 24. rész

23. fejezet

Másnap a férfi ott áll az asszony ajtajában, azt reméli, utoljára áll itt. Nincs több bújócska, nincs több kibúvó, nincs több kerülgetés. Minden kétségen túltette magát, ha maradt is benne bizonytalanság, nem mutatja senkinek, legkevésbé Margitnak! Ezt megfogadja újra, azzal bekopog az ajtón. Vár, de ezúttal hiába.

Bocsika 3.

Sajnos, a jövő heti föltöltést nem tudom előkészíteni. :-( A következő egy hét mátrai túrákról, sétákról, relexálásról fog szólni, így legközelebb augusztus 4-én, csütörtökön találkozunk újra. Szép nyarat, megvalósuló álmokat, vágyakat minden régi és új olvasómnak!

Árnyékban 23. rész

(folytatás)

Nem nevet senki, csak Mariann mer megmozdulni. Simonhoz lép.

– Ne tedd ezt magaddal! Neked kellett legrégebben, leginkább tudnod, hogy Margit nem csak egy a parasztasszonyok közül.

Simon áll, tekintetét az oltárra mereszti, talán nem is hall. Pillanatok múlnak, senki nem mozdul. Simon arcvonásai megkeményednek, kihúzza magát.

– Soha többé nem akarom ennek a nőnek a nevét hallani! Becsapott, mikor eltitkolta előlem származását! Akárkinek a leánya, nem méltó rá, hogy váram első asszonya legyen!

Árnyékban 22. rész

(folytatás)

Az apa ismeri a fiát, mint a tenyerét. Egy darabig meg kell elégednie ennyivel, aligha húz ki belőle többet. Hatalmas a csönd. Telik az idő. Simon sokára szólal meg.

– Ha a gyerekkel az éjjel nem lesz semmi gond, hajnalban elmegyek vadászni.

Még nem volt, mióta a sebesüléséből felépült.

– Viszed a kutyákat?

– Nem. Csak magamban... Kiszellőztetem a fejem...

Újra hallgatnak.