Néhány hét, és elkezdem egy újabb regény feltöltését. Az eddigi két
regény és ez az új, nemsoká induló írás több ponton
is összekapcsolódik. Elnézést, ha most ebben a rövid ízelítőben
néhány névegyezés zavaró. Az új regényt csak pár évtized
választja el az előzőektől. Jó olvasgatást! Remélem, velem maradtok a következő hónapokban is. :-)
– Margit! Margit!
Várj meg!
Megáll, hátra
néz, bevárja Annát. Egymásra mosolyognak. Margit örül. Végre
egy kedves arc. Anna szól hamarabb.
– Hallottam, hogy
beteg voltál!
– Már jól
vagyok!
– Megfáztál a
pataknál!
– Igen, de
tényleg jól vagyok! Ne aggódj!
Nagyot hallgatnak,
Margit sebesen lépdel, Anna is igyekszik, nem akar lemaradni.
– Nem szoktál
így sietni!
– Főznöm kell!
Anna bólogat. Arca
elgondolkodó.
– Régebben
délután főztél.
Margit ideges lesz.
Megáll. Annát nézi.
– Mit akarsz!?
Valami baj van!?
Anna most a földet
bámulja kitartóan.
– Azt hallottam a
faluban, a földesurunk, Simon...
– Mi van vele?
Anna fölkapja a
szemét, majd újra lesüti.
– Azt beszélik...
megerőszakolt... egy hete, hétfőn, a pataknál...
Margit úgy érzi,
elsüllyed szégyenében.
– Ki hord össze
ilyen zagyvaságot!?
– A
pletykafészek. Tudod, az öreg Márton özvegye.
– Törődhetne a
maga dolgával!
Hallgatnak. Anna
félve kérdezi, újra.
– Igaz?
– Ugyan!
Hallottál olyat, hogy Simon úr bárkit megerőszakolt volna!?
– Nem.
– Nahát!
Margit elindul,
részéről a dolog letudva, de a barátnője nem hiába a
barátnője. Összerakja mindazt, amit megtudott.
– Akkor nem
erőszakolt meg, csak egyszerűen az övé lettél...
Margit megáll.
Ennek sosem lesz vége.
– Nem lehet, sem
meg nem erőszakolt, sem az övé nem lettem!?
Egyre idegesebb,
keze a csípőjén, arca piros. Utál hazudni.
Anna újra az út
porát kémleli.
– Azt mondják az
asszonyok, valaki többször sikoltott a patak másik oldalán, az
erdőben. Úgy sikoltott... na, tudod...
– Nem tudom!
– Hát, mint
mikor nagyon szeretik.
Édes Istenem, mi
lesz ebből?
– És???
– Valaki át
akart menni megnézni, nincs-e baj, de a többiek lebeszélték, nem
olyan volt, mintha baj lenne. És utána egy fél órával előjöttél
vizesen, mondtad, beleestél a patakba... – egymásra pillantanak –
de pletykafészek azt terjeszti, a nyakadat előtte valaki pirosra
csókolta.
Süket csönd. Már
Margit is a földet nézi.
– Azután...
előkerült urunk, és haza akart vinni...
Margitból kitör
az egész hét feszültsége.
– Az az őrült!
Az az átkozott!
Nagyot hallgatnak.
Margit fölnéz.
– Hát, tényleg
Simon úré lettem.
Anna is fölnéz, a
tekintetében izgatott csillogás.
– Tudtam, hogy
egyszer még megszeret valaki.
– Szeretet! –
Margit legyint.
Elindulnak, tovább
az úton.
– Nem szeret?
A nő zavartan
szól.
– Akkor
találkoztam vele először.
Anna csalódott.
– Elsőre
odaadtad magad?
– Úgy, valahogy.
Hallgatnak. Mit
lehet erre mondani?
– És most mi
lesz?
– Semmi.
– Nem
találkoztok?
– Ha rajtam
múlik, soha.
– Nem volt jó
vele?
Margit megáll,
vádlón néz a barátnőjére.
– Nem szoktál te
ilyeneket kérdezni, Anna!
– Te sem szoktál
csak úgy hipp-hopp összekapaszkodni valakivel, akit nem is ismersz!
Öt éve, mióta a férjed meghalt, nem volt senkid! Akkor most
miért?
Margit szeme
könnyes.
– Olyanokat
kérdezel, amit én is megkérdeztem magamtól vagy ezerszer, mióta
a dolog megesett!
Jövő héten folytatod?
VálaszTörlésKíváncsian várom:)
Zsánna
Kicsit be vagyok havazva. Úgy tervezem, lezárom a másik regényt is, akkor indul az új föltöltése. Két-három hét múlva. Remélem, a hűséges olvasóim, mint Te is, kitartanak addig.:-)
VálaszTörlésTermészetesen:)
VálaszTörlés