Új regény – kedvcsináló

Néhány hét, és elkezdem egy újabb regény feltöltését. Az eddigi két regény és ez az új, nemsoká induló írás több ponton is összekapcsolódik. Elnézést, ha most ebben a rövid ízelítőben néhány névegyezés zavaró. Az új regényt csak pár évtized választja el az előzőektől. Jó olvasgatást! Remélem, velem maradtok a következő hónapokban is. :-)

(ki/szét/el)szakítva 23. részlet

(folytatás)

– Nagyon kedves vagy velem.

– Szívesen érek hozzád!

– Igen, látom. Az arcod... látszik, hogy jól érzed magad.

Anna bólint.

– Mikor elmentél, utána attól féltem, sosem érintjük meg egymást többet.

(ki/szét/el)szakítva 22. részlet

32. fejezet

Simonban estig zörögnek a kimondott szavak. Fiú... fiút akarnak az emberei, ők is. Nem csoda. Bő évtizede, hogy első asszonyát feleségül vette. Azóta várja ő, várja a várnép, hogy lesz örököse, lesz uruk, ha őt egyszer elviszi az ördög.

– Uram! Uram, nagyon szótlan vagy! Jó ideje üldögélsz itt, pedig sosem szoktál késlekedni, hogy ágyunkba gyere.

Anna karjai körbe fonják, borostás arcához gyönge bőr nyomódik, apró csókok kedveskednek a füle körül, azután a tarkóján. Beléjük borzong, éledezni kezd.

(ki/szét/el)szakítva 21. részlet

A nappalok bizonytalanok, gyötrődők, kérdésekkel teliek. Az esték szépek. Hihetetlen, de ha Simon Anna mellett fekszik, el tud felejteni mindent. Hihetetlen, mert a teher hétről hétre nő. Egyre nagyobb, egyre kerekebb, egyre életrevalóbb. Simon a zsigereiben érzi, határozottan tudja, hogy a megszülető gyermek élettelteli lesz...

Gyakran elnézi a feleségét, ahogy a kandalló mellett ülve varrogat. Az arca sosem volt ennyire tiszta, ennyire nyugodt, ennyire békés. Simon nem érti, hogy nincsenek kétségei. Hogyan tudja a meg sem született magzatát ennyire szeretni? 

Júlia arcai 22. részlet

(folytatás)

– Tudni akarom! Hányszor voltál vele!

– Ne akard tudni!

Kipattan az ágyból, öltözni kezd.

(ki/szét/el)szakítva 20. részlet

(folytatás)

Amikor Simon meglátja a kerekedő popsit, a hát ívét, az egyik vállon tekeredő vastag hajfonatot, majdnem eszét veszti. Annának nyomja magát egyszer, tízszer, többször és többször. Nem látja most a terhet, csak a feleségét, az asszonyt, aki csak az övé, aki megadta magát, kitárulkozott, ahogyan ura kérte. Kedvére tesz.

Júlia arcai 21. részlet

(folytatás)

Henrik óvatosan megmozdítja a kezét, ujjai életében először ízlelik meg a kerekded halmot, melyet eddig csak nézhetett. Most simogat, óvatosan, szelíden, félve kicsit a fogadtatástól. De a fogadtatás jó. Júlia önkéntelenül húzódik még közelebb, a szája még inkább megnyílik, torkából a hangok Henrik torkába hullanak. Henrik Júlia testét már forrónak érzi, saját teste is mintha pokolban égne.