Hallgatnak.
Végül Anna újra felbátorodik, újra kérdez.
– Te
honnan tudod?
– Mind
nálam kötött ki főzetért.
– Főzetért?
– Tudod!
– Mit?
– Főzetért!
Nehogy Konrád gyereket nemzzen bennük!
– Van
ilyen főzet?
– Van
hát! A kisasszonyoknak senki nem beszél ilyesmiről?
Anna
nemet int.
– Van.
És használjuk is!
Anna
száján kiszalad.
– Nem
bűn ez?
8.
fejezet
A
napot, amely rájuk virrad, Anna sohasem felejti. Délelőtt átmegy
a faluba Máriával. Segíteni mennek, kenőcsöket, gyógynövényeket
visznek, mindent, ami a készleteikből kitelik, és úgy gondolják,
szükség lehet rá. A falu szörnyű képet mutat. Csak két, az
úttól kissé beljebb álló ház maradt épen, úszta meg a
gyújtogatást, ide zsúfolódnak most az asszonyok a kisebb
gyerekekkel. A férfiak pedig az épen maradt istállókban húzták
meg magukat éjszakára. Szörnyűek a kiégett, kormos házak,
szörnyű a mindenüket vesztett családok keserve. Az ingóságok,
bútorok, használati tárgyak nagy része oda. De a falu élni akar.
A füstölgő romok között elszánt asszonyok keresgélnek még
használható tárgyak után. Anna még látja Simon hátát, ahogy
az erdő felé tart egy csoport férfival. Néhány órával később
megérkeznek az első kivágott szálfák, lovakkal vontatják őket
fiatal legénykék. Mária is, Anna is próbálja magát hasznossá
tenni. Az égési sebeket azonban már egy idősebb asszony kezelésbe
vette. Anna gyorsan belátja, hogy az asszony tudása felette van az
övének. Fölajánlják a hozott kenőcsöket, főzeteket
pótlásként, az asszony elfogadja őket. Csillogó szemmel
hallgatja Anna dicsérő szavait, és onnantól kevésbé gyanakvó,
kevésbé tartózkodó. A következő órában együtt
tesznek-vesznek a sebesültek körül. Anna bizakodó, az égések
többnyire kis felületűek, a betegek türelmesek, hálásak minden
jó szóért.
A
beszélgetésekből összeáll az előző éjszaka minden történése.
Az asszonyok szívesen mesélnek. Anna megtudja, hogy a támadás
gyors és rövid volt. Néhány lovas fáklyákat hajigált a
házakra, azzal már mentek is. Életre közvetlenül nem támadtak,
megelégedtek a gyújtogatással. Szerencse, hogy előtte nap esett,
a tetők nehezen fogtak tüzet, és szerencse, hogy egy fiatal legény
épp hazafelé indult az egyik lányos házból, látta a támadókat
ellovagolni, riasztotta az embereket. Az is igaz, hogy néhány
embert a kutyák ugatása is felvert. A férfiak így még időben
nekiláttak az oltásnak, próbálták a tűz terjedését
akadályozni, próbálták menteni, ami menthető. Azok a házak
égtek le jobban, ahol a lakók már aludtak, értékes perceket
veszítettek, az égő tetők alól pedig már csak az embereket
lehetett kimenteni...
Annával
történik valami, ami mélyen megérinti. Egy fiatal, csecsemőjét
éppen szoptató asszony megragadja a kezét, amikor Anna elmegy
mellette, erővel maga mellett tartja. Anna megdöbben, de minden
áron segíteni akar, nyugtatóan, egy pillanatra a fiatalasszony
kezére teszi a kezét. Közelebb hajol. Félhangosan kérdezi.
– Segíthetek?
Az
asszony szemeiben furcsa csillogás, már ő szorítja Anna karját,
nem ereszti, hangja enyhén rekedt. Talán a füsttől, gondolja
Anna.
– Az
ördögtől... az ördögtől mentett meg az urunk tégedet! Az
ördögtől, magától!
Anna
összerezzen, gyomrában szorító érzés ébred, nem szereti, ha az
ördögöt emlegetik előtte, a folt miatt... az miatt, hallott az
ördögről, eleget. De a fiatal nő nem tágít.
– Konrád,
maga az ördög!
Anna
próbál megnyugtatóan mosolyogni, de csak egy furcsa grimaszra
futja az igyekezetéből.
– Szép
a kicsi! – nyögi végül a hosszúra nyúlt hallgatásból, a
beszédes szemek elől menekülve.
Az
asszony a gyermekre néz. A tekintete megváltozik, olvadó anyai
tekintet...
– Ő
az én kincsem!
– Fiú,
vagy leányka?
– Kislány,
öt hónapos. Vigaszul adta az Úr.
– Elvesztetted
egy szerettedet?
Az
asszony fölemeli a tekintetét a gyermekről, Annára néz, de nem
őt látja, a múltat nézi. Nem szól, elereszti Anna kezét.
Bezárkózik. Anna egy ideig tanácstalanul áll, majd ott hagyja az
asszonyt.
– Mit
mondott neked?
Anna
a gyógyító asszony okos szemeibe merül. Ezeknek a szemeknek nem
lehet hazudni, de Anna végül mégis kitérő választ ad.
– A
gyerekről kérdeztem.
– Konrád
lovagról nem beszélt?
Anna
bólint.
– De.
Az
asszony csak hallgat, várná a folytatást, de Anna hirtelen úgy
dönt, inkább ő kérdez.
– Őt
is bántotta, erővel kényszerítette Konrád?
Az
erős szemöldök összeszalad, a homlokon a ráncok elmélyülnek.
– Honnan
tudod, hogy van, akit bántott? Ő – fejével az asszony felé int
– biztosan nem mondott ilyet.
– Simon,
a férjem, tőle hallottam valamit.
Az
asszony még összébb húzza a szemöldökét.
– Honnan
tudhat erről az urunk?
Anna
csodálkozik.
– Nem
ti szóltatok neki?
Az
asszony a fejét rázza, látszik erősen gondolkodik.
– Három
asszonnyal történt a baj. vele vagy két esztendeje. Én ennyiről
hallottam. Mindhárom titkolja. a férjeik sem tudnak a dologról.
– Nem
mondták el!?
– Hogy
mondták volna!? Értelmes asszony a férjének ilyesmiről végképp
nem beszél...
Anna
tekintetében gyermeki csodálkozás, az asszony látja, folytatja,
magyaráz tovább.
– Gondold
csak el! Szólsz az emberednek, de minek!?Mit tehet egy parasztember
egy lovaggal szemben? Semmit. Fölösleges ilyen terhet egy férfi
vállára rakni!
Hallgatnak.
Végül Anna újra felbátorodik, újra kérdez.
– Te
honnan tudod?
– Mind
nálam kötött ki főzetért.
– Főzetért?
– Tudod!
– Mit?
– Főzetért!
Nehogy Konrád gyereket nemzzen bennük!
– Van
ilyen főzet?
– Van
hát! A kisasszonyoknak senki nem beszél ilyesmiről?
Anna
nemet int.
– Van.
És használjuk is!
Anna
száján kiszalad.
– Nem
bűn ez?
Az
asszony szemeibe méreg költözik, pillanatok alatt viharrá duzzad.
– Bűn!!!Te
megszülnéd-e, megtartanád-e a fattyút, akit maga az ördög
dugott beléd?!
Anna
megborzong. Keresztet vet.
– Konrád
azért nem az ördög!
Az
asszony szintén vet magára egy gyors keresztet, de azután
határozottan folytatja.
– Nekem
az! Ha nem az ördög, hát nem jobb annál! Ne terjeszd, amit
megtudtál! Az asszonyoknak ártanál vele!
Anna
bólint.
– Igazad
van. De a férjem, honnan tudhatja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése