Megfogant 43. rész

– Nem szoktam meg, hogy bárki nemet mondjon egy udvarias kérésemre.

– Udvarias kérés!? Nemet mondtam, uram, immár harmadszor, nagy udvariatlanság, hogy a válaszomat egy gyermek fecsegésének tartod, hiszen harmadszorra kérded ugyanazt. Így negyedszerre is, nem. Nem adom hozzád a leányomat.

A Sötét gróf hirtelen lépi át a távolságot, a kettejük közöttit. Suttog, miközben az apa látja a gróf mögött álló embere baljós vigyorát is.

– A saját száddal mondasz majd igent! De akkor már késő lesz!

Hátat fordít, int az emberének, köszönés nélkül sietnek ki az ajtón. Alig telt el két hónap, és a sötétség elborította életüket.

Karácsony :-)

Kívánok Néktek az ünnep alkalmából olyan rokonokat, barátokat, akik igazán szeretnek! Gyönyörű napokat! :-) Ági

Megfogant 42. rész

– Édes egykomám! Már te nem mész semerre! Megmondom én azt is, hová szállt az ördögök fattya! Mindent tudok! A fekete csődörhöz címzett fogadóban találod, ha keresed! Hol máshol? De ne most keresd! Sőt! Azt mondom, jobban teszed, ha soha nem keresed! Bár, meg kell hagyni, amiben mester a nagyúr, abban mester vagy te is! Karddal tudsz bánni.

Miklós kénytelen közbevágni, mert különben sosem jut szóhoz.

– A szolgámat csak megkeresem...

Brendon közeléből azonban nem lehet egykönnyen távozni.

– Dehogy! Majd megtalál ő téged, ne aggódj! Inkább ülj le, halljam, mi dolgod a herceggel! És megígérem, segítek, ha tudok. – A vidám szemekbe egy pillanatra komorság költözik. – Amit eddig a hercegről hallottam, csak a fele igaz, már megérdemli, hogy valaki végre kiirtsa ebből az árnyékvilágból.

Karácsony :-)

Ma csak pár sorra futja, holnap vagy holnapután este tudom föltölteni a következő részletet. Addig is minden olvasómnak kívánok lelkes készülődést a közeledő ünnepre, kifogyhatatlan energiákat Néktek és sok örömet! Ági

Megfogant 41. rész

​A szolga értetlenül mered gazdájára. Miklós hangjában a félelem árnyalata a legerősebb.

– Hirtelen egy gondolat ütött szöget a fejemben. Mi van, ha épp most támadják meg őket? Ha épp most tör rájuk a gróf, hogy zsákmányát visszaszerezze? Most, mikor nem vagyok mellettük! Most, mikor a lovagok legjava a fővárosba özönlött!

Összenéznek. A szolga egy pillanat alatt veszi át ura gondolatait.

– Megyek, uram! Máris csomagolok!

– Egy órád van, nem több. Addig kifizetem a fogadóst.

Megfogant 40. rész

– Ha nem jönnék vissza...

Az idősebb férfi közbevág.

– Ne mondj ilyet! Ne vedd el a reményt! Visszajössz, és idővel a leányom is visszatér.

Összenéznek. Most a fiatalabb férfi bólint.

– Legyen.

Az öregebb ember megereszt egy félmosolyt.

– A családomhoz tartozol. És a mi családunk nagy túlélő. Tudom, hogy amire készülsz, nem veszélytelen. Legyen veled az Isten!

Megfogant 39. rész

– Édes, kicsi leányom! Katinkám! Egyetlenem.

Az idő megáll. A férfi ereje, szeretete a gyermekbe áramlik. Katalin megkapja a gyengéd kezektől azt a biztatást, amire szüksége van, azt a biztatást, ami ahhoz kell, hogy holnap föl tudjon kelni az ágyból, a világ szemébe tudjon nézni. Iszonyú szégyenét hordozni tudja. Elrabolták, szüzességét erővel elvették, szégyenbe taszították. De az apja és Miklós így is elfogadják, így is szeretik, van jövője, lesz élete.