–
Ha nem jönnék vissza...
Az
idősebb férfi közbevág.
–
Ne mondj ilyet! Ne vedd el a reményt! Visszajössz, és idővel a
leányom is visszatér.
Összenéznek.
Most a fiatalabb férfi bólint.
–
Legyen.
Az
öregebb ember megereszt egy félmosolyt.
–
A családomhoz tartozol. És a mi családunk nagy túlélő. Tudom,
hogy amire készülsz, nem veszélytelen. Legyen veled az Isten!
Miklós
két nappal később már úton is van a főváros felé. Szívében
olyan gyűlölet ég, melyről két évvel ezelőtt még nem
gondolta, hogy létezhet. Korábban, amikor történetekkel traktálta
valaki, és bosszúról, kegyetlen, véres megtorlásokról hallott,
csak megvetést érzett magában. Kereszténynek, jó kereszténynek
nevelték, aki képes másoknak megbocsátani, képes a leggonoszabb
emberben is fölfedezni a jót. De ennek most vége.
Ami
Katalinnal történt, az megbocsáthatatlan. Erőt venni egy tiszta
nőn, nem egyszer, de százszor, megalázni, rabszolgasorban tartani
egy nemes kisasszonyt, ez már túl ment mindenen, amit még meg
lehet bocsátani. Az, hogy a leány a menyasszonya, csak tovább
növelte dühét, hiszen a saját tulajdonától fosztották meg
kegyetlen férfiak. Bosszúra vágyott minden porcikája.
Olyan
erőt érzett magában, mint még soha. Nem igazán érdekelte, a
bosszú során meghal-e vagy életben marad. A Sötét hercegnek
vesznie kell. Miklós azt gondolja, nyerésben van, sikerült a
leányt megszöktetnie, a herceg jobb kezét megölnie, szerzett egy
olyan kardot, ami egy vagyont ér, és lelkesíti az a gondolat is,
hogy a herceget ezzel a szerzett karddal küldheti át a másvilágra.
Egy képet dédelget, ahol a Sötét herceg fekete szívéből kiáll
a korábbi legjobb emberének kardja. Istenem! Add meg, hogy egy
gonosszal kevesebb tapossa az áldott anyaföldet!
Katalinra
szállnak gondolatai. Hogy talán maradnia kellett volna a betegágy
mellett, hiszen egyszer már megesett, hogy a leány jobban lett,
miközben ő ápolta, ajnározta, szeretettel óvta-védte. Akkor
minden órával javult a helyzet, most minden órával romlik. Miklós
abban reménykedik, hogy a leány lelke fölszabadul mostani
bilincseiből, ha a föld felszínéről kiirtatik a megrontó, az
aki miatt a bilincsek Katalinra kerültek. Ha majd visszaér a várba,
és a leány fülébe suttogja a jó hírt, a Sötét herceg halálát,
akkor a leány lelke kiszabadul, újra visszatér belé az élet.
Miklós ebben reménykedik, csak erre tud gondolni.
A
leány nem leány többé, az asszonyának tekinti Katalint, saját
jobb kezének. Szép életre vágyott egy boldog asszony oldalán. A
boldogság sérülékeny. Az övé most távolabb került, de mélyen
hiszi, tudja, egyszer minden a helyére billen, így hát bízni kell
és tenni is. Büntetést osztani indul a fővárosba. Előbb még
tesz egy rövid kitérőt, találkozik a szüleivel, akik már
várják.
13.
fejezet
–
Sikerrel jártál, uram?
–
Nem. Az ördögnek tartoztam ezzel az úttal!
–
Hazaindulunk?
–
Haza! A torna véget ért.
–
Megtudtál valamit a hercegek legsötétebbjéről?
A
fiatal, erőtől duzzadó, nyílt és határozott tekintetű férfi
nemet int a fejével.
–
Mindenki csak találgat. Nem akadt senki, aki meg tudta volna
mondani, mi lehet az oka annak, hogy a herceg és kísérete távol
maradt az év egyik legfontosabb eseményéről, az udvar által
rendezett lovagi tornától.
–
Elég hihetetlen, hogy a király kísérete semmi hírt nem hallott.
–
Ha hallott is, el nem árulják. Mindenki csak a kezét tárja szét,
ha kérdezem. Nem küldtek hírvivőt a herceghez, az sem küldött
híreket a királyi udvarba.
–
Furcsa, szokatlan.
–
Tíz év hagyományát mi törhette meg?
Szolga
és ura tanácstalanul összenéznek.
–
Mi lehet az az ok, ami miatt távol maradtak?
A
fiatal férfi hirtelen sápad el.
–
Istenem! Csak ezt ne!
A
szolga értetlenül mered gazdájára. Miklós hangjában a félelem
árnyalata a legerősebb.
–
Hirtelen egy gondolat ütött szöget a fejemben. Mi van, ha épp
most támadják meg őket? Ha épp most tör rájuk a gróf, hogy
zsákmányát visszaszerezze? Most, mikor nem vagyok mellettük!
Most, mikor a lovagok legjava a fővárosba özönlött!
Összenéznek.
A szolga egy pillanat alatt veszi át ura gondolatait.
–
Megyek, uram! Máris csomagolok!
–
Egy órád van, nem több. Addig kifizetem a fogadóst.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése