Szinte
azonnal lép hátra, öklét a szájára szorítja, villámgyorsan
fordul meg, és vet kétségbeesett tekintetet a férfire. Már
Miklós is áll. Egy hosszú lépéssel kedvese mellett terem,
átöleli, fejét a saját vállgödrébe simítja. Halkan,
megnyugtatóan mondja:
–
Nem lesz semmi baj! Nem lehet! Nem azért menekültünk ki a Gonosz
karmaiból, hogy most elvesszünk! Bízz bennem! Kijutunk.