Kettő együtt 7. rész

11. fejezet

– Elment az eszed! Hallottam minden szót! Őt kéred jutalmul! Simonnak, a bátyádnak mit adsz majd! Hogy fizeted vissza a pénzt, amit a húgod felkutatására, megvételére adott?

– Fogd be! Legrosszabb esetben a lovagja leszek. Valahová úgyis vinnem kell a leányt! Simon majd befogad bennünket!

Kettő együtt 6. rész

– Nem, nem moziba hívott kétszer! De egyikőnk sem tizenhat éves volt már akkor. Egy vállalati buli után hívott el először magához „zenét hallgatni” – kacsint, nevet.

– És te?

– Elküldtem a fenébe. Kár, hogy rajtam kívül senki nem hallotta, ahogyan a zenehallgatás szót kiejtette a száján. Nagyon akart, nem is titkolta... de elküldtem. Nem szerettem volna, hogy azt higgye, elég egy szó, és röpülök.

Kettő együtt 5. rész

 (folytatás)

– Igen, el.

Az asszonynak bevillan egy-két kép az utolsó együtt töltött éjszakájukból. Most képtelenségnek tartja, hogy a férfi bárki mást a karjaiba vegyen rajta kívül. Elmosolyodik. A kezét a gyerek karjára teszi.

– Apa szeret bennünket.

A fiú szája sarka, karja megrándul. Az asszony szinte látja a gyerek gondolatait, érzéseit az arcon végighullámzani.

– Ne mondd, hogy mindig biztos vagy benne!

Kettő együtt 4. rész

(folytatás)

Fölnyög. Fekszik tovább. Újrakezdődik a kényeztetés. Nincs jobb ennél. A legfinomabb dolog a világon. Az egyik legfinomabb. Rábízza magát erre az emberre. Tudja, mit szeret. Tudja, hogyan szereti.

Kettő együtt 3. rész

3. fejezet

A lány tágra nyílt szemmel, elveszetten áll az ócska kis hajlék közepén. Legszívesebben sírva fakadna. A fáradtság, a bizonytalanság, a szégyen érzete hullámokban tör rá. Amikor a férfi a vállára teszi a kezét, összerezzen, ijedten néz hátra. De a lovag már el is húzza a karját, az ajtó felé fordul.

– Feküdj le! Próbálj pihenni! Itt biztonságban vagy! – az egyik sarok felé bök. – Abban az agyagedényben találsz vizet!