Megfogant 56. rész

Szembe fog nézni a férfival. Ha meglátná rajta az idegenkedést, a vádat, akkor is marad önmaga számára egy hely a világban, akkor is körbeveszi ennek a tájnak, a benne élőknek a melegsége.

Megfogant 55. rész

A két nő szemei egymásban fürdenek. Mandi biztatóan mosolyog. De Katalin tekintetét egyre inkább a kétségbeesés uralja. Hangja erőtlen suttogás, mikor megszólal.

– Mit fog szólni?

A dadus elkapja, megszorítja az ölbe ejtett apró kis kezeket.

– Elfogadja! Biztosan tudom! Ahogyan elfogadta apád, a vár népe! Mind szeretünk, mind támogatunk!

Megfogant 54. rész

– Soha életemben nem voltam még ennyire gyönge. Az udvarig sem tudok eltámolyogni.

Mindketten a fogadós szemeit keresik. Annak is teljesen tanácstalan a képe. A pillanatok lomhán vonulnak, de akkor hirtelen földerül a férfi arca. A homlokára csap.

Megfogant 53. rész

A szolga leteszi a kezében tartott csomagokat, ura felé fordul, szemeibe néz, hangja már komoly, úgy mondja.

– Nem halt meg!

Miklós arca, ha lehet, még jobban elkomorul, a szemek élettelenül merednek a rossz hír hozójára.

– Nem lehet igaz!

A szolga hangja suttogó.

– Talán tényleg magával az ördöggel cimborál.

– Ezt a szót többé hallani sem akarom. Az eszed miatt vagy mellettem, nem egy fogatlan vénasszony fecsegésére vágyom.

A szolga egy pillanatra lehajtja a fejét, azután fölnéz újra.

– Akkor mondd meg, hogyan élhette túl a csapásokat?

Megfogant 52. rész

A szolga felszisszen, ura megsérült. A sérülés kicsi, de a fehér gyolcs inget gyorsan pirosra színezi a kiserkenő vér. Ekkor azonban ura megtáltosodik, csapást csapásra halmoz, és a herceget eléri az első komoly vágás. A bal vállat ért seb mély lehet, mert a férfi fölkiált, arcán fájdalom vonaglik át, és innentől karja szinte élettelenül lóg a test mellett. A fekete ing bal oldala az átitatott vértől fénylik a kegyetlen napsütésben.