22.
fejezet
Bálint
tekintete hiába fut végig a teremben lévő embereken, Mariannt nem
látja sehol. Az arca elkomorodik, szája sarkából szól oda a
testvérének.
–
Nem látom. Nincs sehol.
Simon
alig észrevehetően biccent, de egyazon lendülettel megy tovább, és
csak akkor áll meg, amikor illő távolságban vannak a ház urától.