Árnyékban 7. rész

6. fejezet

– Nem!

Simon határtalan dühvel mered erre az apró asszonyra, aki nemet mer mondani neki immár másodszor. Margit csípőre tett kézzel áll, a gyertyafény megcsillan villámló tekintetén.

– Ugyan, miért nem? Mi különbség van? Az egész falu tudja, hogy idejárok! De ha nem tudták eddig, most már biztosak lehetnek benne! Úgy kiabálsz itt velem, hogy a holtak fölébrednek a temetőben!

Ünnep

Szeretettel körülvéve, megújuló, föltöltődő lélekkel köszöntsön rátok az ünnep! Szép napokat, boldog órákat kívánok minden rendszeresen visszajáró és új olvasómnak! Ági

Árnyékban 6. rész

(folytatás)

Cirógat. Csókol.

– Fogadd el, amit adni akarok!

Az átölelve tartott, még mindig kétségek között gyötrődő nőt az asztal lapjára simítja.

– Dőlj hátra, és csukd be a szemed!

Árnyékban 5. rész

(folytatás)

A többi asszony csak bámul, majd szinte egyszerre mozdulnak, megpróbálják szétválasztani őket. Mindketten lihegnek, gyűlölködve nézik egymást. Margit tér észhez hamarabb. Lenyugszik. A nő, aki a karját fogja, elengedi.

Árnyékban 4. rész

(folytatás)

– Hogyan kerültél ehhez a nőhöz!?

– Ő talált meg.

– Hogy jutottál ki a várból!?

– Egy szekéren, a ponyva alá bújtam.

– Az egész várnép téged keres! Meggondolatlan vagy! Otthon megkapod a magadét!

A legényke elsírná magát, de apja nem szereti, ha szíre-szóra sírva fakad.

bocsika :-)

Kedves hűséges olvasók!

Elnézéseteket kérem, sajnos egy makacs arcüreg-gyulladás annyire leterített, hogy a most csütörtöki feltöltést nem tudtam vállalni. A jövö héttől csütörtökönként újra találkozunk :-) Várok mindenkit!

Ági