Megfogant 60. rész

– Édes, kicsi kincsem! Legyünk ma egyenlőek, álljunk az ágyunk két oldalára, szabaduljunk meg minden ruhánktól, kerüljünk egymás elé úgy, ahogyan Istenünk megteremtett, mezítelen. Te, csak egyedül te szabod meg az ütemet. Így akarom. Ezt szeretném.

Megfogant 59. rész

17. fejezet

Este van. Lassan véget ér a nap. Az estek közül a szebbik lehet az, amikor van idő egymásra, van idő az érintésre. Igazi ünnep lehet a mai, közeledő éjszaka, mert az utolsó mély érintés már régen esett meg, már mindketten vágyva vágynak a másikra. Időtlen idők óta nem tudtak közel kerülni egymáshoz. Így érzik. Nem kettejükön múlott. De a rossz időknek vége, most a hátuk mögött hagyhatnak mindent, felhőtlenül örülhetnek egymásnak, mert a bosszú immár beérett, a fenyegetettség megszűnt.

Megfogant 58. rész

Amikor ajkaik találkoznak, minden természetes, minden magától érthető. Érthető, hogy ketten együtt alkotnak egy párt, természetes, hogy innentől egy úton járnak. A csók meleg, és mindkettejük teste a másik hőjében olvadó.

A Megfogant újabb részlete késik :-(

A csütörtökből időnként péntek lesz, ezen a héten pedig szombat. :-) Az előző napokban minden huszonnégy óra úgy szaladt el, hogy nem volt időm folytatást írni. Bocsánat! :-) Holnap jelentkezem.

Megfogant 57. rész

És újabb csoda történik. A férfi annak érzi, hogy Katalinnak, akárcsak a szobaajtóban, úgy most is természetes, magától értetődő, hogy a karjai közé lépjen. Hagyja magát ölelni, hagyja magát dédelgetni. A múltjukban van árnyék, de a jövőjük lehet napsütött.

Megfogant 56. rész

Szembe fog nézni a férfival. Ha meglátná rajta az idegenkedést, a vádat, akkor is marad önmaga számára egy hely a világban, akkor is körbeveszi ennek a tájnak, a benne élőknek a melegsége.

Megfogant 55. rész

A két nő szemei egymásban fürdenek. Mandi biztatóan mosolyog. De Katalin tekintetét egyre inkább a kétségbeesés uralja. Hangja erőtlen suttogás, mikor megszólal.

– Mit fog szólni?

A dadus elkapja, megszorítja az ölbe ejtett apró kis kezeket.

– Elfogadja! Biztosan tudom! Ahogyan elfogadta apád, a vár népe! Mind szeretünk, mind támogatunk!