Árnyékban 3. rész

A megszokottnál kicsit hosszabb részletet tettem föl, hogy beinduljon a történet. Jó olvasgatást!

Árnyékban 2. rész

(folytatás)

– Vadászni indultam, nem fogod elhinni, mit találtam... – várakozóan hallgat el.

A nő alig bírja kinyögni.

– Mit, uram?

A férfi elnyomja magát a fától és és két lépéssel közelebb jön.

– Nagyon kíváncsi vagy! Nagyon kíváncsi!

(ki/szét/el)szakítva 26. részlet

Alternatív befejezés

Írtam egy alternatív befejezést is a regényhez, bár a lényegen az új vég sem változtat. :-) 

Tehát, ebben a variációban véget ér a 35. fejezet ezzel a mondattal: „Képtelen rá. Halálra váltan, kettesével szedve a lépcsőfokokat rohan a szobájukba.” Majd egy új fejezet indul.

Árnyékban 1. rész

Az új regény pár évtizeddel később játszódik, mint a korábban feltöltött kettő. A szereplők névegyezése a regény elején lehet csak zavaró, de egyelőre nem akarom elárulni, milyen szálakon kötődik ez a mostani regény az előző kettőhöz. A címen még gondolkodom. Jelenleg két-három cím között hezitálok. Ha van kedvetek, kommenteljétek, melyik hangzik jobban. Árnyékban vagy Esthajnal vagy Napsugár? (Mindhárom cím egyformán illik a történethez.)

(ki/szét/el)szakítva 25. részlet

 Simon próbál emlékezni... részeg volt azon a nyári éjszakán. De az bizonyos, hogy az erőszak előtt történt. Nem bírt magával... Erővel rányomta magát asszonyára, erővel kényszerítette... egy kicsit... csak egy kicsit... az elején... az elején tiltakozott Anna... de azután nem. Megvadult... megvadultak, megrészegedtek mindketten. Mert Anna hihetetlen volt, felszabadult, és vágyban vergődő. Pokollá nőtt bennük a tűz azon az éjszakán. Talán, abban a vágytengerben megfogant a gyermek, a fiú, kire évtizede vár. Istenem! Ha igaz lenne! Közelebb van most a hithez, mint eddig bármikor.

(ki/szét/el)szakítva 24. részlet

(folytatás)

– Szeretsz... szeretlek én is.... Tudod jól... ne foglalkozzunk most még a gyerekkel... velem foglalkozz, mint én veled! Így... így... kívánsz engem...

Belenyalakszik a kis fülecskébe, szájával végigcirógatja az arc és a hajszálak találkozását. Fölkönyököl, maga felé fordítja az enyhén húzódozó asszonyát. Ajkaival az egyre befogadóbb, egyre jobban megnyíló ajkak közé igyekszik. Ujjai lent játszanak, óvatos mozdulatokkal nyitogatják a gyöngyöző szirmokat.