Árnyékban 20. rész

(folytatás)

Elnyúlva fekszenek, Simon Margit bal oldalához simul. Tenyere a melleken cirógat, a nagyra nőtt pocakot dédelgeti. Odabent valaki ébredezik, az asszony hasa megtelik élettel. Margit már megszokta, szereti a mocorgást, de Simon most lát ilyet először. Kérdőn néz Margitra. Margit mosolyogva bólint. A férfi hangja rekedt.

Árnyékban 19. rész

(folytatás)

Simon nem válaszol, de elkezdi lekínlódni magáról a csizmát, a szűk nadrágszárakat. Fojtottan káromkodik. A csizmát, a nadrágot is a sarokba vágja, hangosan fújja ki a levegőt, áll, lassan megnyugszik. Elindul a szoba felé, az meg mintha a világ végén lenne, de ahogy Simon átlépi a küszöböt, minden visszavonhatatlanul a helyére kerül. Simon kihúzza a hátát, hangja határozott, parancsoló, újra férfinak érzi magát, nem gondolkodik rajta, miért.

Árnyékban 18. rész

(folytatás)

Simont a komoly hang meglepi, apjára néz, de ő a lángokat bámulja kitartóan.

– Valami baj van?

Apja bólint, végre elfordul a tűztől, a fiára néz.

– Margit... gyermeket vár.

Bocsika 2.

Ember tervez, Isten végez... Nem sikerült annyi szöveget előkészítenem, mint terveztem. Elnézést, hogy ez a szövegrészlet kicsit rövidebb lett. Érettségiztetünk, ez nagyon elvitte az időmet. Ért viszont egy nagy öröm, huszonegy érettségizőmből hetet ötösre zártunk ma magyarból, ami egy műszaki szakközépiskolában nem kézenfekvő. Nagyon büszke vagyok a tanítványaimra, és elégedett az eredményekkel. :-) Jó olvasgatást!

Árnyékban 17. rész

(folytatás)

– Undort!? Rosszul gondolkozol , fiam! Látsz-e undort a fiad szemében, az enyémben, az öcsédében, Mariannéban?... Látsz-e?

A fiatal férfi vonásaiban végtelen fáradtság, szemeit lecsukja, halkan szól.

– Nem. Nem látok.

Az apja hangja is halk, kérlelő.

– Ugyan ki néz undorral a kezedre, fiam? Ugyan ki?

A fiatal férfi arca piroslik, szeme hirtelen kipattan.

– Én!!! Én magam nem bírok ránézni! Én magam iszonyodom!

Árnyékban 16. rész

(folytatás)

Baj van, de mekkora, és mi? Hová menjen, kit kérdezzen? A várba nem állíthat be, senkije ő ennek a férfinek. Végül pénteken rászánja magát, hogy megkeresi az öreg Mártát, talán ő többet tud. Lassan készülődik, nem tudja, hogyan állítson be ehhez az asszonyhoz, a házában sosem járt még, jóformán csak köszönni szoktak egymásnak. Hogyan kérje a segítségét? Bizonytalan, tanácstalan.