Bocsika 3.

Sajnos, a jövő heti föltöltést nem tudom előkészíteni. :-( A következő egy hét mátrai túrákról, sétákról, relexálásról fog szólni, így legközelebb augusztus 4-én, csütörtökön találkozunk újra. Szép nyarat, megvalósuló álmokat, vágyakat minden régi és új olvasómnak!

Árnyékban 23. rész

(folytatás)

Nem nevet senki, csak Mariann mer megmozdulni. Simonhoz lép.

– Ne tedd ezt magaddal! Neked kellett legrégebben, leginkább tudnod, hogy Margit nem csak egy a parasztasszonyok közül.

Simon áll, tekintetét az oltárra mereszti, talán nem is hall. Pillanatok múlnak, senki nem mozdul. Simon arcvonásai megkeményednek, kihúzza magát.

– Soha többé nem akarom ennek a nőnek a nevét hallani! Becsapott, mikor eltitkolta előlem származását! Akárkinek a leánya, nem méltó rá, hogy váram első asszonya legyen!

Árnyékban 22. rész

(folytatás)

Az apa ismeri a fiát, mint a tenyerét. Egy darabig meg kell elégednie ennyivel, aligha húz ki belőle többet. Hatalmas a csönd. Telik az idő. Simon sokára szólal meg.

– Ha a gyerekkel az éjjel nem lesz semmi gond, hajnalban elmegyek vadászni.

Még nem volt, mióta a sebesüléséből felépült.

– Viszed a kutyákat?

– Nem. Csak magamban... Kiszellőztetem a fejem...

Újra hallgatnak.

Árnyékban 21. rész

19. fejezet

Megfelelő szavak! Ez jár a fejében napokkal később! Nem találja őket. Pedig a legnehezebben túl van. Odaállt az emberei elé. Elmondta, hogy megsérült, hogy Isten akaratából, kemény próbaképpen elvesztette a kezét. Itt lecsúsztatta a válláról a köntösét, hagyta, hogy az a földre hulljon. Dermedt csönd fogadta a látványt. Azután nagysokára hátul megszólalt az egyik nagypofájú embere.