Megfogant

Egy napot csúszik a bejegyzés. Elnézést kérek! :-) Ez a regény most készül, így az időnkénti késlekedést és a címváltozást biztosan megbocsátjátok. Rövidítek, mostantól Megfogant az új cím.

Várlak Benneteket holnap. :-)

A megfogant kín 38. rész

​

– Visszafordulunk – a fiatal férfi szemeibe mered. – A tőrömet!

A férfi összerezzen, mint akit képen töröltek. A gyomrából minden, még inkább, mint korábban, a torkába indul. Próbálja visszanyelni. Öklendezik, miközben az apja mellé hullik, reszkető kezekkel megragadja a tőrt, és kihúzza a sebből. Az örege újrakezdi a visítást, miközben markát a vérző sebre szorítja. A fiatalabb kezéből kihullik a tőr, a porba esik, a legény pedig megállíthatatlanul hányni kezd. A Sötét herceg egy elégedett vigyorral fordul vissza, átveszi a kantárt a közeledő emberétől.

– A tőrömet!

Ketten is ugranak, és a tisztára törölt fegyver pedig pillanatokkal később már vissza is kerül a tokjába, ahol korábban nyugodott.

A megfogant kín 37. rész

A Sötét herceget a méreg rágja. Elvesztette legjobb emberét, és a gyilkos kicsúszott a kezeik közül. Mostanra a nyomok kihűltek, feleslegessé vált folytatni a keresést. Hazafelé tartanak. Tesznek egy kerülőt. Ránéz a nyájaira. Zsenge bárányhúsra éhezett. Meg nem is árt néha odafigyelni a pásztorokra, akik időnként hajlamosak önállósítani magukat, és szabadabban élnek itt az eldugott völgyekben, mint a várak népe, akiket naponta szemügyre vehet.

Épp a pásztorokra gondol, amikor hirtelen, mintha a semmiből teremnének elé, meglát kettőt. Lekapott süveggel állnak, úgy hajbókolnak. Talán elmenne mellettük, ahogyan máskor is szokott, de ekkor elkapja a fiatalabb pillantását. Félelem ül abban. Ezeknek valami vaj van a fülük mögött.

A megfogant kín 36. rész

Miklós jól, és határozottan tájékozódik. Alaposan kiismerte magát a kunyhó körül akkor, mikor először erre jártak. Tudja, merre tartsanak, hogy a járt szekérútra jussanak, a két pásztort elkerüljék. Megnyugtató, hogy azok estig nem veszik észre, hogy a zsákmány elmenekült. Este támadnak, csak a hűlt helyünket fogják találni, és ha úgy döntenek, utánunk jönnek, azt sem teszik azonnal. Kivárják a hajnalt. Mi pedig, gondolja Miklós, addigra árkon-bokron túl lehetünk. 

– Meglásd, kedvesem, minden helyre jön.

A megfogant kín 35. rész

– Jól sejtettem. Ki akarnak nyírni bennünket. Semmiképpen nem várjuk be itt őket. Indulunk.

Katalin kicsit tanácstalanul tárja szét a karját. Arcáról a félelem letörölhetetlen.

– Mégis merre? Az egyetlen idevezető ösvényen ott fognak várni bennünket.

– Ezen ne aggódj! Az előző ittlétünkkor földerítettem a környéket. Egy órányira, az ellenkező irányban van egy kanyargós szekérút, azon indulunk haza.

– Haza? – Katalin szeme könnyes. – Szerinted hazaérünk még valaha?