(ki/szét/el)szakítva 10. részlet

14. fejezet

Jó bő fél órával, talán egy órával is később újra az ágyban fekszenek összefonódva. Simon apró csókokat kap a nyakára, lassan elalszanak, gondolja, de ekkor asszonya váratlanul beszélni kezd.

– Szeretek veled lenni... Önzetlen vagy, adakozó. Vágyad erős, és mégis mindig visszafogod magad... Kedvemre teszel... csak azután indulsz saját utadra.

Simon elmosolyodik.

– És ha mégsem így lenne, az én asszonyom azt egyből a szememre hányja.

Júlia arcai 11. részlet

15. fejezet

– A bátyám beszélni szeretne veled.

Hedvig szeme Júliáéban.

– Miről?

– Nem tudom.

Nem mond igazat, de megtiltották, hogy bármit mondjon. Hát hazudik, ám igyekszik megnyugtató lenni, kedveli Hedviget, megszerette az elmúlt hetek alatt.

– Talán tud valami megoldást a bajaidra. – mosolyog – Fogadd, kérlek!

Hedvig szemei újra könnyben úsznak. Megszorítja az előtte álló nő kezét, hangja könyörgő.

– Képtelen vagyok. Tudod, miért!

(ki/szét/el)szakítva 9. részlet

Ha a férfi megáll, hagyja békén pihenni, azt gondolja, kész, vége. De Simon újrakezdi. Nem, nem is újra... csak folytatja. Egyre magasabbról, egyre magasabbra. Melegszik, lángol, ég. Eltűnik a világ. Eltűnik a szoba. A férfi, a férfi szája, nyelve csak a valóságos. Amikor Anna az út végén összeomlik, Simon kedveskedései is véget érnek.

Júlia arcai 10. részlet

– A lányod kezét kérem meg uram, ezért jöttem, nem másért.

– A kezéért!? És nem zavar téged, hogy a lányom kezével azonnal kapsz egy fattyút is a nyakadba? Nemesember vagy, elsőszülött fia apádnak. Nem oly rég hallottam, atyád halála után birtokaid nagysága az enyémet is meghaladja majd, hisz a király nem oly rég kitüntetett, megjutalmazott. A saját birtokaid így talán már most is az enyémek fölé nőttek. És mégis feleségül vennél egy cafatot? Akiben már sosem lehet megbízni, aki egy férfitól, hozzád képest egy senkitől megesett?

(ki/szét/el)szakítva 8. részlet

12. fejezet 

– Megvádolták?!

A pap bólint, szeme komoly marad.

– Az én asszonyomat?! Ki?! És mikor?!

– Nevet nem mondok. Nincs értelme. A vádló a környékről rég elköltözött. És régen történt, nem sokkal azután, hogy viharos gyorsasággal megházasodtál.

Henrik a pap szemeibe fúrja a tekintetét. A pap néhány pillanatig hallgat, azután folytatja.

– Hetet-havat összehordtak az asszonyodról. Ha a tizedét elhiszem, az is elég lett volna egy vízpróbához.

Júlia arcai 9. részlet

12. fejezet

– Nem engedlek szívesen, de nem tehetek mást. Simon a levélben rám parancsolt. Sosem gondoltam, hogy egyetlen lányom fog megfelelni a bátyja vétkéért. Hogy Simon ezt a döntést hozza. Hogy ellenségeink közé kell, hogy engedjelek.

– Nem lesz bajom. Végighallgattam az utasításokat, amit Simon lediktált. Nem bánthatnak, vendégként kell, hogy bánjanak velem. És az egy év gyorsan eltelik. Visszajövök apámhoz.

– Nem félsz? Nem félsz, hogy Alexander bűvkörében kell élned?

(ki/szét/el)szakítva 7. részlet

11. fejezet 

Aznap este vacsora után nem együtt térnek vissza a szobájukba. Simon az asszonyát előreküldi. Beszélni akar még egyszer Henrikkel és nem szeretné, hogy asszonya akár egyetlen szót is elkapjon a beszélgetésből. Meg azután más oka is van. Hagyja asszonyát egyedül mosakodni, lefekvéshez készülődni. Nem hozza zavarba azzal, hogy végignézi. Majd egyszer... Talán egyszer lesz olyan, hogy végignézheti... szeretné.