Erik
arcára szinte kárörvendő mosoly ül. Egyetlen éjszakára, lehet
nem mond nemet senki, de egy életre? Egy ilyen emberrel? Magának az
ördögnek is jobb híre van. Az asszonyok újabban nem a
kegyetlenségre, hanem a keresztényi könyörületre izgulnak. Az
pedig az ő grófjából teljesen hiányzik.
A blogra saját, romantikus-erotikus regényeimet töltöm föl, jelenleg A megfogant kín címűt. A korábbi bejegyzésekben négy másik regényt találsz: (ki/szét/el)szakítva, Júlia arcai, Árnyékban, Kettő együtt. Csütörtökönként várlak a friss részekkel. Jó olvasást kívánok! (és boldog Csütörtököt) :-) A bejegyzések végén található (folytatjuk) linkkel könnyen navigálhatsz a következő részletre. :-)
2017. május 25., csütörtök
2017. május 18., csütörtök
A megfogant kín 11. rész
Ellátja,
megitatja a lovakat, kicsapja őket legelni. Rőzsét gyűjt, vizet
forral, újabb főzetet készít. A sok teendő megnyugtatja, egyre
éhesebbnek érzi magát, így hát kicsomagolja az öregasszonytól
kapott batyut. A talált sózott, füstölt húst félbe vágja,
fölteszi főni. Pár órával később a lébe kóstol, elégedetten
csettint. Majdnem kiejti a kezéből a fakanalat, amikor meghallja a
gyönge kis szavakat.
–
Uram... uram...
2017. május 11., csütörtök
A megfogant kín 10. rész
A
fiatal lovag csak akkor kezd föllélegezni, amikor elhagyják az
első falut. Kijutottak. Vér nélkül. Megáll, óvatosan leereszti
a földre a magatehetetlen testet. Tudja, minél hamarabb
csillapítania kell a lázat. Nyeregtáskájából előszedi
gyógyfüves tasakjait. Beleszagol a zacskókba, majd mikor
megtalálja, amit keresett, egy kevés bort tölt saját kulacsába
és szór egy adagot a szárított, összetört gyógynövényekből
a borba. Rázogatja kicsit a kulacsot, forró vízbe kellene áztatni
a port, de erről most le kell mondani. Nincs idő tüzet rakni. Az
aggodalom még mindig él benne, jobb lenne minél hamarabb minél
messzebbre jutni erről a környékről. Erik gyanakvással teli
tekintetét nem tudja feledni.
2017. május 4., csütörtök
A megfogant kín 9. rész
–
Erik! Mi a fene lehet ez?
–
Uram! Napok óta mondom, hogy szabadulj meg tőle! Nem normális,
ahogyan itt fekszik, mint egy darab fa. Tán tényleg a kórság bújt
belé.
A
még mindig az asztal mellett álló fiatal lovag gondolatai szinte
száguldanak, egy kisebb hazugsággal talán sikerül szabadulniuk.
Aggodalmaskodó színt visz a hangjába.
–
Idefelé jövet, a folyók kereszteződésénél hallottam, hogy a
kikötőben újra fölütötte fejét a himlő.
A
sápatag asszony is megszólal.
–
Azt hiszem, nem himlőfoltok, de ne várd, uram, hogy megesküdjek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)