Kettő együtt 2. rész

(folytatás)

A lovag a nyakát nyújtogatja, de hiába nőtt magasra, az előtte álló emberektől, a saját szolgája tökfejétől nem lát semmit. Mindenütt barna arcok tömkelege, sehol egy szőke női fej. Az egyre erősödő zsongásból kihallja az embere hangját.
– Éppen kurkásszák! Fene ette volna meg a hájas ujjaikat!

Kettő együtt

Kettő együtt

Percekig feküdt mozdulatlanul, agyából minden kihullott, nem gondolt senkire, semmire. Azután újrakezdődött, nyögdécselve tornázta magát egyre magasabbra. A dolog sosem volt könnyű, útközben kisebb völgyeken, hegyeken vergődött keresztül, ilyenkor leírhatatlanul megfejthetetlennek érezte az erőket, amelyek a mélyben munkálkodtak.

Árnyékban 25. rész

24. fejezet

– Minden rendben! – Márta hangja határozott. – Lehet, hogy korábban jött ez a legényke, de nem annyival, hogy baj legyen. Mindketten, anya is, fia is rendben vannak! Pihenjetek le! A gyereket is kimerítette a szülés, néhány órát alhattok! Nyúzottnak látszol, uram!

Árnyékban 24. rész

23. fejezet

Másnap a férfi ott áll az asszony ajtajában, azt reméli, utoljára áll itt. Nincs több bújócska, nincs több kibúvó, nincs több kerülgetés. Minden kétségen túltette magát, ha maradt is benne bizonytalanság, nem mutatja senkinek, legkevésbé Margitnak! Ezt megfogadja újra, azzal bekopog az ajtón. Vár, de ezúttal hiába.