Kettő együtt 23. rész

– Uram! Uram!

Simon szemrehányó tekintetet vet a szobába berontó fiatal lovagra.

– Mi az? Ég a ház? Kopogtatni a mai fiatalok már nem tudnak!?

A fiatalember lelkes hangját, boldog tekintetét azonban semmi le nem lohaszthatja.

– Uram! Jó hírt hozok! Péter és Bálint lovag felesége az udvaron, éppen most szállnak le a lóról.

A két testvér összenéz. A fiatalabb tekintetében fölcsillan a váratlan öröm, Simon tekintete azonban értetlenkedést, gyanakvást tükröz. A hírhozóra néz.

– Nem tévedsz? Hisz Pétert nem is ismered, és a kisasszonyt sem láttad még soha.

Kettő együtt 22. rész

28. fejezet

Hogyan fogom ezt hosszú távon bírni, megszokni... Neki tömör gyönyör, nekem ez semmi. Idegenkedés. A szerep, melyet rám kényszerít a helyzet, nem nekem való. A szexben a kedvességet, a vágyat, a szárnyalást, a hegyre vezető utat, a hegycsúcsokat szeretem. Ez visz ágyba, ez mozgat. Fájdalom... gyötrelem... nem tudok velük mit kezdeni...

Kettő együtt 21. rész

Leoltották a villanyt. Jobb lett volna világosban. De azonnal megértette, hogy a feleségének ez még sok. Sötét kell. A sötétség ápol és eltakar. Betakarja a szégyent. Mert Éva ezt az egészet szégyenli, nem tudja még nyíltan fölvállalni, hogy a bántalmazásból lehet szex, lehet, születhet jóérzés. Hát, beburkolóztak a sötétbe.

Kettő együtt 20. rész

– Na, én elteszem magam holnapra.

A két lovag szinte egyszerre szólal meg.

– Jó éjszakát, nagyjóuram!

A herceg tényleg fölkászálódik, Hosszan nyújtózkodik, és a táborhely közepén álló, romos, elhagyott kunyhó felé indul. A zsanérjáról már félig leszakadt ajtólap hangosan nyikorog, miközben uruk elfoglalja éjszakai szállását. A tűz mellett hagyott két lovag összenéz. A fekete lovag nemet int a fejével. A csöndesebbik enyhén biccent. Hallgatnak tovább mélyen, látszólag csak a tűzben lángoló fadarabok halk surrogását figyelve.